Ma délelött bementem a városba tréningezni. Ekkor, egy a városon keresztül haladó folyó mellet kell gyalogolnom, egy darabig a parkban, amig a hídhoz érek. A folyó partján pedig halászok pecáznak... de azokkal memigen szoktam foglalkozni, mert ugye mit lehet itt fogni ebben a folyóban a város közepén. - Ez egy kellemes idôtöltés a számukra.
De ma más volt a helyzet. Egy idôsebb nô is állt ott önmagában és horgászott. Na, mondom magamban hogy ilyet még nem láttam, hiszen ilyet hogy egy nô halásszon itt, ahol nincs hal sem, azt nem tudtam elképzelni.
A nôk általában okosabbak gondolom - legalábbis az én szememben - és az csak nem lehet hogy idejüket az ilyen idôpazarlásra fordítsák. Tehát mialatt elcsodálkoztam a látványon, kíváncsiságból csupán, oda mentem hozzá és megszólítottam:
- Jó napot , hölgyem de maga mit csinál itt? Hiszen - persze de tegezve mondtam, mert itt Svédben mindenkit tegeznek - hiszen itt, ebben vizben nincsenek halak!?
- De igenis, vannak! Tegnap is kihorgásztam egy 3 kilósat.
- Nahát, ilyet most hallok elôször...
- Bizony, az egyik horgász ottan kapott egy 5 kilósat tegnap.
- Mindenesetre jó szerencsét neked is a mai napon... és azután tovább mentem, cipelve a holmiaimat a tréningezéshez.
De mialatt mentem tovább gondolkodtam. Nekem bizony ilyen türelmem, ami ehhez kell, nem volna. Egész napot ott várni? - ahogy azt a horgászónô mondta hogy tenni fog ma - olyan türelmem nincs. - Hát van mégis ilyen türelem?!
A Jézusra gondoltam, mert úgye ô is halászok között hívott... hogy legyenek a tanítványai. Bizony éppen az is kellet, mert az emberekhez való foglalkozáshoz igen nagy türelem szükséges. És ez úgye ez be is igazolódott azóta. - Igen a türelem az egy nagy érték, mert mi lenne ha nem volna - borzasztó csak arra gondolni is!
Persze, tudjuk hogy türelem kell különösen a szülôk számára akiknek nevelni kell a csemetéjüket.
Tabita, a lányom kislánya is már oda fejlôdött amikor minden unalmas kezd lenni. Amikor a gyermek felnôtté akar válni, az egy fontos de nagy türelmet kérô idôszak. A szülôk ilyenkor azt érzik hogy elvesztik a kontrollt az esemményeken és.... - De ezen is túl kell jutni.
Történnek dolgok
körülöttünk, de legyen ez
a napi szöveg, hogy
legyünk türelmesek, mert
ha szeretnénk is, de
minden, ahogy akarjuk,
úgysem lehet.
