Elöször is: a szublimálas önmagában sem nem jó, sem nem csak egy rossz valami. Minden attól függ hogy hogyan azaz mi célból használjuk.
Általánosan: a szublimálás egy új "valóságot" szül/elképzel/teremt. Egy új valóságba tereli pl a gondolatokat és általában egy magasabb pozícióba(mennyekbe) helyezi a dolgot/problémát. Gyakran elkerüli a közbensô és szükséges állapotott (egy nem létezônek tekinti, néha tudatosan teszi ezt, mintha a közbensô állapot nem is létezne). Egy más és egy uj magasabb/nehezebb kontextusba helyezve a témát elkerüli a megoldáskeresést és így érvelve sikert is arathat (verbálisan). - Egy retorikai fogásnak is tekinthetô.
Szublimálásnak nevezik a fizikában, példaul egy halmazállapotról - példaul a jég esetében - a közbensô állapotot(vizet) elkerülve/kihagyva - direkt a jég légnemûvé(gôzzé) való átváltozását.
Ezt a jelenséget - más értelemben - a közbeszédben is gyakran tapasztaltam A minap, és ekkor éppen arra lettem figyelmes, hogy mennyire gyakori ez a szokás - talán éppen a magyaroknál?
Arról volt szó ugyanis, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az iskolás gyermekek többet mozogjanak/tréningezzenek. A rádióban megkérdett experttudással rendelkezô feleletében, éppen a közbensô gyakorlati munkát elkerülve, a feletében hamarosan arra tért ki, hogy a "mozgást élvezni kell" mert akkor lessz belôle valami stb.
Persze amig a gyermekek - ez úgy van felnôtteknél is - amig az erre állapotra kerülnének addig a tréning persze nem élvezhetô, amit ennek a "tudósnak" tudnia kellet volna(de biztosan tudta is). De hát miért szublimált? Azért tette ezt - gondolom - mert valami okból elakarta kerülni dolog gyakorlati betanítás megoldását és emiatt oda sublimált, ahonnan már nem lehetett tovább vitatkozni. Retorikájával lezárta az eredményes vitát. Végerdményben tehát nem tudtuk meg - nem kaptunk választ arra a kérdésre - hogy mit kéne valójában tenni, és így egy "értelmetlen" megoldásra" utalva megállt a további elemzô megbeszélés. - Magától érthetôdô ugyan az hogy a testmozgást élvezni kell tudni és hogy ezt halljuk ahhoz nemkell egy "tudósember" szublimálása. - De az oda jutáshoz való tanácsra biztonsan szügségunk lenne.
Sokan szublimálnak, példaul az irodalomban, politikában, vallásban, az iskolábn, az emberi kapcsolatokban stb. Gyakran elôbuggyan ez a módszer a viták esetében amikor valaki egy magasabb fellegekbe sublimálja a dolgot és igy gyakran vége is lesz a kreativ megbeszéléseknek. - A kommunisták is gyakran alkalmazták ezt a technikát, amikor valkit bármiért az nép ellenségének becéztek.
De akinek jobban sikerül a szublimálás általában az nyeri meg a vitát (megtorpedózza a megoldást menetét). Amikor pl az imára helyzik a hangsúlyt, stb.
Egy másik élményem is errôl szól - a mostani szavazással kapcsolatban. A szavazás jól tudjuk a véleményekrôl szól amelyek többé kevésbé melapozottak, és egy nagy adag akaratból/hitbôl a saját elvárások közepette. De ekkor elôlépnek azok akik azt állítják hogy a szavazás az igazságról szól mert ôk úgy gondolják hogy az ô párjuknak igaza van. Persze az is lehetséges ugyan de az igazságról szavazni mégsem lehet. Az igaszág nem tûri hogy szavazzanak róla. De ha valakinek sikerül ekkor erre magaságra pöccenteni - retorikájával - a dolgot akkor az szublimál. A szulimálás - ha nem vigyázzz az ember - gyakran sikerül(elhitettni is) de ez nem a valóság.
