Az ötletek világából - 16 -

" Nesze itt a lapát, csináld!"

Kinos ügyek!

Vendégeim voltak, rokonok. Az egyik család Spanyolországból... de a másik rokoncsaláddal is ritkan találkozunk pedig.... És azóta sok minden történt...

Az eset - amire most felfigyelek - annál is inkább  bosszantó, hogy az egyik unokám 18 éves lett, és az élethelyzetének az esete is az ami mostanában bosszant engem.

De miért kínos az ügy?
Mert az egész rokonságom egy becsületes és szorgalmas emberek közé sorolhatók, de...!  Jól/sokat(?) dolgoznak de mégsem tanultak meg dolgozni! Igen, ez az én véleményem!
Mostmár csak gondozzák(?) a háfájásukat és nincs egy tudatos véleményük, hogy ez miért van/lett így? - Ès nem is értik ha mondom...

Pedig éppen azt amire a legnagyobb szügségük lett volna, hogy ne jussanak ide - ebbe a nem kívánatos helyzetbe -, arra nem tanította meg öket az iskola. Azt hogy dolgozni is kell tudni (módszer, testnevelés, pihenés, csoport munka, problémamegoldás, stb, ezek jelentôségét tudatosítani kellene, mert ez így ahogy van egy katasztrófa.
 - A kocsijukat persze kötelezôen minden évben megvizsgáltatják!
De ami az embert illeti: "Itt a lapát, csináld" a munka elve!

- Ilyen tantárgy: a munka módszertana stb - talán, vagy egy jobb megfogalmazása ennek, ha értitek a dolgot, - nem léterzik.
- Túl sokan megsebesülnek és "meghalnak" a munka világában. Ezek óriási vesztességek - ez így tovább nem mehet!

Pedig ha valahol megtanulták volna (vagy egézségi ellenôrzés útján) minden évben) azt, hogy hogyan kell megfelelôen dolgozni/mire kell gondolni, akkor:

1. Az egyik egy magas intelligenciával rendelskezô férfi (a Spanyolországban élô rokon) folyamatosan ülni is tudna a társaságban.  Annélkül hogy zavarná öt a hjátfájása és folyton sétálgatnia kellene.

2. A másik rokonom pedig, a hátfájása miatt, valami féle átképzésre jutott, mert a "rossz" háta miatt nem bir tovább dolgozni a munkahelyén. Ez sem volt elkerülhetettlen.

3. A dolgozni nem tudás eredményeit elöttem látva az bosszant hogy ezen esetek teljesen föslegesek. Az iskola nem tanítja meg/és ötletek sincsenek azon a területen sem..., pl az iskolás unokám esetében sem..., hogy milyen jövô vár rá, ha úgy folytatja mint eddig.
Az iskola most, arra tanítja hogy jó szakmunkás legyen (asztalos) de arra nem hogy milyen testet/lelket kell nevelnie hogy dolgozni is is birjon - és nemcsak néhány évet. - Mert ha igy folytatja meg fog hízni és nem bír majd dolgozni sem. Biztosan hátfájása is lesz.

Hazai intés a fiam számára ez szokott lenni:
A fiamnak mindég ezt szoktam mondani: ugy kell dolgoznod hogy ha haza érsz, még legyens erôd ahhoz is amit itthon kell csinálnod.
A lakás, az nem egy szálloda étkezdével fellszerelve kiszolgálással együtt. Ha az otthoni munkádra nincs erôd stb akkor nemtudsz - azaz valami miatt nem vagy képes eredményesen a családoddal élni - dolgozni! - Mert a munka az ami szeretnünk is kell mert azzal van tele az életünk.

Jó eredmény: az hogy a fiam még eddig eredményesen dolgozott minden munkanapon. Nincs hátfájása és beteg sem volt. Itthon pedig mindég dolgozni látom. Ellenben fejfájásokkal küzködik néha - az idôváltozások i dején - de ezt is megpróbálja leküzdeni. A feladat tehát senkinek sem könnyü, tanulni mindég kell!

Itt elvárható lenne hogy az orvostársadalomból jönnének ötletek. De a legjobb ötletek gyakran a nemvárt helyeken kereshetôk. Az orvosok a betegségekre szakosodtak. De jobb lenne talán ha az egézségvédelem volna a legföbb céljuk.
Persze ezt a kijelentést nem fogadjáják el. De jól jönne mégis valami ötlet erre vonatkozólag.

Az ötletek világából - 15b -

UET- Ung Entreprenôr Torshälla   - www.Eskilstuna.se/gokstensskolan

Egy általános iskola tanulói (15-16 évesek!) a vállaltokkal dolgoznak együtt (projekteket vissznek végre), a vállalatok mint projektpartners. A cél a közösségnevelés, a vállatokba való betekintés stb) - És már van eredmény is amirôl itt most beszámoltak a tanítók.

Nagyon érdekelt a munka ismertetése, amely a Munktell Science Park, making space for innovators, egyik termében történt.

Az effajta ismertetések minden kedden reggel 8 årakkor kezdödnek. Reggel 8-kor találkozás un hasznos reggelihez. Az elôadás azután kb egy félóra mulva.

Ezt azért írom meg mert ez egy különleges lehetôség, itt a városban, a különbözô megjelent projektek bemutatására és a megjelentek hozzászólásáira...stb. - Kapcsolatteremtés!

Igy volt ez,  ezen alkalomból is és méghozzá az is megtörtént hogy minden hallgatót megkérdeztek hogy mivel foglalakozik, vállalat... stb. A cél ezzel az volt hogy vállalatokat szervezzenek... - kihasználva az alkalmat. - Mert éppen ez a nehéz, azaz vállatokat kapcsolni ehhez az iskolai projektmunkâkhoz.

Na, és én mit mondjak? Miért jöttem oda?
Magam is tanítottam gimnaziumban (automatizálást)  és érdekelt a téma. Voltak problémáim is a rendbontás terén, amit nem tudtam megoldani, és sajnos az iskola sem.

Hogyan megreformálni az iskolát? 

Néhány tanítványomat például nagyon sajnáltam mert egyszerüen nem haladtak. Ennek okait nem volt lehetôségem megismerni és megoldani méginkább sem. - De a pénzüket elfogadja az iskola!
Mit lehetne tenni már a közeljövôben?
Ez volt az ötletem:
Az iskolára teszem(tudom nem úgy van, de a feladatát tekintve igen) a teljes felelôséget.
Az iskola végezze a dolgát! S ha nem tudja akkor nincs pénz. A tanuló ilyenkor megtartja a pénzét, amit késbb kihasználhat. - A pénz a tanulóhoz és a tudásához legyen kötve.
A probléma az hogy progmosztizálni kell tudni a fiatal kepessegeit. Mert volt tanuló  - néhány nappal ezelött is megtörtént - amely nem tudot koncentralni. 

A betegsége miatt ezt a gyermeket nem tudták megtartani még az iskolában sem, annyira lehetettlen volt. Nos a végén kizárták!
Ilyennek nem szabadna megtörténnie!
Elég a fiatal baja hogy nem ttud koncentralni s még azt is ell kell viselnie hogy kizárják ôt az iskolából (mint valami szégyen... könyvelik el!) - Pedig szégyelje magát az iskola!

Van egy jobb megoldás, mondtam.
Az iskolának tudnia kell progrosztizálni a tanulókat. Amelyeket az iskola úgy látja nem tudja megtanítani amire kell, azt egy más iskolába kell helyezni {annak más  megfelelő skola kell) amit majd a tanuló választ(?) Az nem járja hogy az iskola elfogadja a tanuló pénzét, és mégsem kap elegendô tudást st.
Hiszen nem szégyen az hogy valaki eppen nem tudja követni az anyagot. Annak megvan oka/okai. Ez elég baj önmagában is de miért fokozni azt? Majd smegtanulja azután/ valahol vagy valamikor, ha a pénzét sem vették el. 

- Tehát ha nem tanit meg az iskola - hanem megbuktat - akkor vissz a pénzzel!
Kb ezt mondtam röviden, remélem hogy felfogjátok ti is hogy hogyan értem.

Már a más tanárokkal, politikusokkal stb is beszéltem errôl. Nem rossz ötlet mint kezdô lépés mondták.
-

Az ötletek világából - 15a -

Tegnap meghallgattam egy beszámolót

- Modellen för UET-Ung Entreprenör Torshälla

(Ung Entreprenör Torshälla     www.eskilstuna.se/gokstensskolan)

Ez is az ötletek világábol származik ami itt történik.

Az iskolások akiket itt képeznek, alig 15-16 évesek.  A tanulók az iskolábajáras kb 3 hetét egy, valamely vállatal való "közös" projekt kigondolására... és bemutatásara szánják.

Az ambíció szerintem magas, de a lekesedés nagy a beszámoló tanítók szerint, akik a munkát vezetik. A legnagyobb probléma a vállalatokkal való kapcsolat megszerzése akik ebben részt akarnak venni. A tanulók csoportokba vannak osztva és minden csoportnak külön vállalatot kell megismerni, és valami innovációt a vállalattal kapcsolatban kigondolni. Az lehet egy új ötlet, egy készítmény, miljôjavítás, eladás, a vállalat prezentációjának a kidolgozása, kiállitás stb amit el lehet képzelni.

A tanulók saját maguk felenek azért hogy hogyan használják fel az idejüket hogy idöben befejezhessék a projektuket.

Tehát itt az iskola a föszervezô, a tanulók kidolgozzák és bemutatják hogy mire jutottak, a vállalat pedig az úgynevezett partners.

Az én ötletem pedig ezzel kapcsolatban az hogy jó lenne ha egy magyar iskolát is érdekelne ez a fajta mozgalom amely itt Svédországban történik (még itt is csak kezdetleges). A kapcsolatban szivesen segítek.

Az ötletek világából - 14 -

Ki a legény?

Már a jövôven is élünk most
már látszik is - következésképpen,

ha munkát akarsz, ma elvállik

a tulajdonságok mentén,
- aki megbízható lett legény!

ma már bizony itt a holnap
a biztonság lett a legfontosabb.
s ha te nem vagy megbízható
akkor nem sokra mész...
ha doktor is vagy és kimagasló.

népvándorlás - mi a probléma?
a szolidaritás lett a legfôbb téma.
s ha bizalomra nem ád okot
- mert nem megrendelhetô a dolog -
adhat neked ostobaságot.

nem baj ha nem vagy specialista,
aki megbízható az nem buta.
a tulajdonságok mentén leszel alkalmas
s azt minden munkaadó jól tudja
- amit kell majd megtanulja!

Sinko

Az ötletek világából - 13 -

Éppen abban az idôben amikor a fiam munkanélküli volt.
Éppen abban az idöben amikor arról olvastam egy hirdetésben -amiben arra buzdítottak - hogyha van valami ötletem - vagy akárkinek - elmehetünk egy találkozóra ahol lehetséges lesz töbekkel az - ezekben az ügyekben jártasokkal - megvitatni azt.
(- Munktell Science Park, Eskilstuna, rendezésében)

Mivel ötletes(?) ember vagyok elkezdtem gondolkodni és utánajárni a dolgoknak. - Mi itt a probléma? Mit lehet itt jobban?
Megtudtam hogy a munkanélküliség problémája már régebben is a napirenden volt. És sok pénz is lett befektetve az ügyben, hogy kivizsgálják azt. Ezért kerestem a vizsgálat lefolytatásárol való bemutatást és az eredményeit. Egy nagy csodálkozás követte a keresésemet, mert ezek a tulajdonképpen nyilvános iratok eltüntek(?). Csak egy rövid összefoglaláshoz jutottam. - Na jó, biztos nem sikerült a dolog!

- Egy rosz eredmény is lehet azonban egy jó eredmény, de ez most más kérdés. Tehát az elôzô megtörtént vizsgálatot nem tudtam tanulmányozni, ami hasznos lehetett volna a számomra.

Nekem tehát most valami új ötletet kellet kigondolni. Ennek az általam kigondolt szervezetnek/ötletnek az lett volna célja, hogy nemcsak a fiamnak, hanem sok másnak is elôsegítse a munká világához való bejutást..

Az ötlemet mindenütt pozitivan fogadták akik megismerték. És ara is buzdítottak hogy folytassam tovább az ügyet.

Igen ám, de most egy üzleti tervet kellet volna elkészítenem és már ahhoz is más kompetenciára lett volna szügségem. Ráadasul pénzem sem volt, és öregnek is éreztem magamat ahhoz hogy ezt egyedül folytassam.

Az ötlet/innovácio(?) ingyenes és hasznos is és megvan fogalmazva, de hogyan tovább? Az ötletnek több támaszra van szügdége.

Elöször is megpróbáltam támaszt találni a különbözô szerveknél(pl munkaközvetítöknél)  amelyekrol tudtam érdekeltek lehetnek az ügyben és ahová mások is oda utasítgattak.
A válasz mindég az volt hogy az ötletem az jó, de azt nekem kell tovább vinni.
Az sem segítet amikor azt mondtam hogy mindenütt dicsérik. Csak azt nem mondták hogy a véleményeket papiron is igazolnom kellene, mert már biztos tudták - gondolom - hogy ilyen szervezet vagy az ehhez való lehetôség lehetség tulajdonképpen nincsen.

Ezért - még  mindég naiv a dolgok menetében - visszamentem azokhoz akik dicsérték az ötletet és az igazolásukat kértem papírra vésve, az aláirásukkal együtt, hogy a véleményük megfogalmazása  az írásban is  meglegyen.

Azok akik ezelött bizonygatták hogy érdemes és jó innováció az ötletem, senki sem merte(?) azt aláirásával igazolni. Pedig legalább erre a támaszra lett volna szükségem. Ahhoz hogy tovább dolgozzak az ötlet megvalósításán.

Emiatt bedöglött a folytatás és az ötlet is.

Tehát mire lenne itt szügség? Azt hiszem itt elismert értékelőkre vagy valamifajta véleményezôkre volna szügség. Amelyek nemcsak beszélni tudnak, hanem amelyek felelöségük tudatában vállalni is akarják a véleményüket. A szavuk ugyanis keveset ér mert az ötletgazda nem tudja hogy komolyan vélekednek-e az ötletrôl vagy sem. Ezt a kezdô értékelést valahogy intézményesíteni kellene!

Megbízható ötlet értékelőkre volna itt szükség!

Az ötletek világából - 12 -

Van ötlet a félelem ellen?
Nem az én ötletem volt elhagyni az országot 1956-ban. Úgy érztem hogy sodródtam abban amit késöbb forradalomnak neveznek. - Valami furcsa módon nem tudtunk többé félni! - Honnan jött ez a szabadságérzet?

Nem, nem voltam valami hôs sem azokban az idôkben.
Minden - úgy tünt nekem - szervezetten történt azon a napon is a fôiskolán, annak ellenére hogy a hírek kissé lefojtották az optimista érzelmeket. Ekkor és azon a napon nem éreztem semmiféle panik hangulatot. - meg kell védeni(!) a nyert szabadságunkat!

A felsöbbosztályosok,  - úgy tudom -  hogy az oroszok ellen mentek, megakadályozni ôket hogy a Sopronba jöjjenek. Mi pedig, akik nem nagyon értettünk még az ágyúkhoz, minket - akikkel én voltam - pedig puskákkal felfegyverezve a határhoz vittek egy busszal.
Az egyetemisták uralkodtak az egész városban - úgy tudom - és a határon is amikor mi odaérkeztünk, hogy mi ott fegyverrel is jelen legyünk. Gondolom azért hogy - nem akartuk hogy lecsukják a határt.
A kifelé menekülô férfiakat pedig szerettük volna megnyerni maradni, hogy majd az oroszok ellen velünk harcoljanak(?).

Az idô haladtával azonban nehezebb és nehezett lett a... a határörzés? Lassan úgy észleltem hogy a feladatunk feloszlott, miután a ferfiakat sem sikerült feltartani/meggyôzni az esetleges várható fegyveres harc kialakulása céljából.
Délután pedig már olyan hírek jöttek, amelyeket a kivándorló tömeg hozott magával hozzánk, hogy a fegyvers ellenállás is meghiúsult, mert pl az ágyúk használhatattlanok voltak/lettek - ki tudja miért? És hogy az egyemisták azon része - feladta az állásait - s már útban is voltak - az erdôn keresztül - az Ausztria felé. Ez a hír megrendített bennünket is és érezhetôen alábhagytunk a feladattal.

A kivándorló tömeg is lassacskán olyan nagy lett, hogy mi teljesen tehetettleneknek bizonyultunk. S már amikor a magyar katonák´is a motorjaikon ülve a felszerelésükkel együtt megjelentek, és útban voltak kifelé Ausztriába, a feladatunk is felbomlott.
Visszamenni Sopronba ekkor már nem is volt lehetséges és attól a gondolattol már féltem is.
Mit tegyek tehát?

Letettem ott valahol a határon a puskámat és a barátimmal átgyalogoltunk Ausztriába. A közelben oda jött hozzánk egy kocsi - tudta mirôl van szó - és bevitt minket a legközelebbi helységre, ahol gyülekeztünk és ahol megkínáltak bennünket élelemmel. Azt hiszem forralt borral is ha jól emlékszem.

Az igazság az hogy nem az én ötletem volt, mert a tömeggel mentem át  érezve az ô félemüket is. Féltem attól hogy mi lesz ennek a vége. Féltem annak ellenére hogy nem öltem és azt hiszem még egy puskalövés sem hangzott el azon a napon. Minden csak ment, mint egy önálló áradat azon anapon, nemis tudom hogy hogyan történhetett med az ilyesmi. - Igen: a félelem!
Puskalövés nélkül gyôzött a forradalom és puskalövés nélkül lett vége. Valami természeti erô szabadította fel a történteket.

Nem az én ötletens volt hanem a másoké - és én igy kerültem majd ide Svédországba.
Az ötletek világában váratlan dolgok történhetnek velünk. - Kinek van egy ötlete arra nézve hogy hogyan legyôzni a félelmet?

Az ötletek világából - 11 -

Hogyan lehet teljesebben gyönyörködni?

Csodálatos ez a hegy a Gellérthegy, ahonnan... különösen egy éjjel, gyönyörű fényben láthatjuk úszni a várost. A családom mindég szeret felmenni oda amikor Budapesten van, - gyönyörködni!

Ott állunk egymás mellett, nézzuk a csillogó várost, próbáljuk kiismerni magunkat, beszélgetünk, elmélkedünk, dicsérjük, meditálunk.

- Hát nem elég nagy csoda  ez? Mit akarsz még? Lehet-e ennél jobbat és többet kitalálni, nagyobbat gyönyörködni valamiben?
- Lehet mondom én és akkor nem egy menyasszonyra  gondolok. Gyönyörkodni nagyobbat másképpen is lehet!
 Engem pl mindazok az ötletek, amelyek hozzásegítettek ezekhez a szépséges mutatványokhoz, engem azok is gyönyörködtetnek, ha megemlékszem róluk! Attol valahogy valami mindég teljesebb és  tökéletesebb lesz.
- Valami különösre gondolsz most? Ami talán többet gyönyörködted téged mint engem?
-  Igen, mert nemcsak a szépségét tudom élvezni annak  amit látok, hanem többet is ha arra/ azokra is gondolok, akinek az ötlete útján látjuk ezt amit látunk, pl ezt az egy fénylô csodás várost. Akinek a nevét is már elfelejtettük, az iskola is, és talán az egész város is. 

Talán a tudatában sincs többé annak, hogy kinek is köszönheti mindezt a ragyogast. Ugyanis annak, akinek Nikola Tesla a neve és aki, a váltóáram technikájának a feltalálója volt stb, annak akinek ezt az éjjeli gyönyörü világosságot a város köszönheti.

Ma már talán  majdnem minden tücsök- és bogárnak van egy saját napja a kalendáriumban, de a Nikola Teslának nincs.

És miért hallgat errôl a tradíció? A világ talán egyik legnagyobb feltalálójáról van szó - mondj egy nagyobbat!

Miért nem akarunk teljesebb mértékben  gyönyörködni az ilyesféle hasznos ötletekben? Milyen lenne pl az Olimpia Tesla nélkül?

Az ötletek világából - 10 -

Persze, már a kisiskolás koromban Acsán is voltak ötleteim. Azt hiszem a palóc apámtól örököltem a kézséget(?). Neki is voltak több ötletei de maradtak mint álmok csupán és bennem bízott hogy majd én viszem valamire.
 - Mint az én ötleteim mostanában, a fiam mutatja magát ötletesnek és...!

De komolyra fordítva a dolgot, az egyik tanítóm - Vicián(?) is felfigyelt rám, mert már akkoriban próbálkoztam verseket írni. És még ma is írok verseket - ... azért is jutott ez az eszembe - persze még mindég pocsékosan.
De bizonyára ötleteseket(?)! Nem színvonalasak mondják a... ha mernek mondani valamit.
Azonban én szeretek tömöríteni, és szeretnék jobban is írni! -  De mi mindent szeretnék még!

De most nem magamra akarom irányítani a fényszórót hanem az ötletes tanítóimra. Mert azok voltak, azaz az ötleteik amelyek gyakran elöre pofoztak az életemben. Mint az a szomorú eset amely az erdömérnökin történt.

A professorom megbuktatott matematikából. Nagyon elszomorított a dolog mert mégis úgy éreztem, biztos is voltam abban hogy tudtam.
 - De mit számit az ilyesmi ilyenkor?
Probléma lehetett ez másoknál is mert elsôsök/balekok voltunk.
Szégyeltem is a dolgot olyannyira hogy egyszer munkát is keresni indultam a városban. Persze jó hogy nem kaptam semmit.
Azonban hamar a tanáraim oldották meg a problémat. Elvittek ugyanis látogatásra egy öntôdébe. Már akkor hamarosan beláttam - azt hiszem mások is hogy itt nincs mese - itt tanulni kell.

Egy igazán ötletes pedagógiai fogás ebben az esetben!

Az ötletek világából - 9 -

 Én valahogy jól érzem magam az ötletek világában.
De ez nem mindég bizonyult hasznosnak. Annyira beleélem magamat a dolgokba hogy elfelejtem a környezetem.

56-ban elkerültem az Erdômérnökibôl Sopronban az Erdömérnökire (Skogshögskolan) Stockholmba és ott folytattam a kiképzésemet.

A erdôgazdálkodás érdekelt a legjobban mert fontosnak tartottam a végzés utánra való tekintettel.

Tehát ebben a témában irtam meg a szügséges dolgozatomat is.

De ezt nem kellet volna!

Rájöttem(egy ötlet) ugyanis arra hogy valami "hiba" van a professor gondolkodásában a gazdasági elméletet illetôen. Azt is hogy miért kifejtettem.
Persze az én ötletem akkor (de késöbb igen) nem lett jóváhagyva - nem vagyok eléggé tapasztalt(?) mondván.
A csalódásom azután abban nyilvánult meg hogy nem tudtam mit tegyek.

Hogyan gazdálkodni ha nem értek egyet a tanultakkal?

Választanom kellet. A gazdaságtan egy erdészeti vállalatnál az nem nekem való, gondoltam.

Ès  munkát keresni a végzés után elmentem egy kutatóintézetbe, ahol a munka inkább a biológiáról szólt. Jobb is lett így mert a munka stimmelt a természetemmel. Itt lehetett újabb ötleteket szülni.