Erdei séta

Többször megtörténik
az Istenre gondolok
ennek oka talán
hogy öreg is vagyok.

ha az erdôt járom
annyira élvezem,
s hozzád felkiáltok:
csodás vagy Istenem!

majd azon töprengtem
hogy nem kívánlak látni;
mert néha akartam,
mert voltam kíváncsi.

ekkor döbbentem rá
hogy mégis láthatlak;
ahányszor akarva...
a csodás virágokat.

mily buta is vagyok,
megdorgáltam magam!
az Istent lehet látni
mert mindenütt itt van.

már azt is elárultad
hogy engem is szeretsz:
ha szemem kinyitom,
a virágokat nézve,
a szemembe nevetsz.

Az élet szinészet

Az élet szinészet

Tanulnod kell gyermek,
beléd tömködve...
az iskolában évről évre.
s amikor a felnőttidők jönnek
mások kifacsarják...
és tőled kicsavarják...
és még többet kell tanulnod
- hogy szinészvér lehessél -
ezt értsd meg te is végre!

álmodozni nincs időd
ezt tudnod kellene!
s hogy egy nagyító alatt élsz,
kritikus szemmel néznek
és ellenôrzésekkel vagy
- nehogy mesterkélt legyél -
mindég körülvéve.

és nem is csak
csak egy valaki,
vagy néhány az
aki téged szemlél
az élet színpadán állva
aki lát az azt lesi...
- vélelmezve azt
hogy
hogyan szerepeltél.

és jönnek persze
majd
majd az új szerepek
abba biztos lehetsz!
és meg kell tanulnod...
- alakítva jellemed -
újra meg újra.
s egy új szereposztásban
bemutatkozva
kell élni
s meghalni
életed!

"Szennyes idôk"

Szép az idô - hát örülök
egy latte mellett csücsülök
valakit látok szaladni a hídon
egy másik a vízesést bámulva hódol.

egy órácskára ellógtam otthonról
a mosógépet otthagyva, mert tombol
és mosni különben sem szeretek
mert kínokat okozok a szennyeseknek.

mert az is megtörtént már velem
hogy megmostam és volt hogy felvegyem;
de elkorcsosult a mosógépben a ruhám...
ma is megszenvedi valamely talán.

most pedig arra gondolok éppen
hogy sokan élünk mint a mosógépben
ha sértegetsz az rosszul hat reám
és téged is lemocskol szám.

ha bántani akarsz adok jó tanácsot
válasszál szerényebb mosási programot;
mert ki akarna a más ruhájában járni
egy új programot kéne kitalálni.

izgalmas jelenet, ha most haza megyek
a színük i megváltozhat mert ilyen megesett;
mint a lány orcája mely lehetne piros
ha azt mondom ki, mit mondani tilos.

Ki vagy te?

Ki vagy te? nem tudom
létezel jól tudom
te pedig igen ott
gyermek vagy és félsz
tán a fogorvoshoz mész?

Te pedig komor vagy
valamivel küszködik az agy
de csak a dolgát teszi
s ha kieszel valamit
próbálod megtenni.

A sírás tisztulás
tolakodnom nem szokás
elkerüllek mert a gyász...
s mert beleélős vagyok
mint mondjak? - hallgatok!

Inkább körülnézek
tán meglátlak téged
mert  pillanatok alatt...
a szívembe találtál
a tekintet keres már.

Ki voltál? nem értem
mert hiányod érzem
- te lennél szerelmem?
emléked megmaradt
élve a szívemben.



egy találkozás csupán de...

Varázslatos pihenô

Érdekes hogy
csak most hallom,
ha leültem
és meghallgatom.

mert az imént
nem hallottam;
a kertben voltam
ott dolgoztam.

de leültem
és most hallom
- hát nem csodás?
egy madársereg
erôlködik hogy
szórakoztasson.

megköszönik
mit értük tettem,
amikor tél volt
és számukra
magot vettem.

köszönöm hogy
viszonozzátok:
nagyon szépen...
ezt jól csinálni,
csak ti tudjátok.

ha jót teszünk
jó lesz nekünk
s ha észrevesszük...
köszönettel
örül szívünk.

Maximálisan elégedettlen vagyok

- Meséld el koma, milyen az életed!?
- többnyire elégedett vagyok vele,
de szomorú ha arra gondolok...!
pedig már nyolcvanadszor
száguldottam körül vele a Napot.
de irigylem,
és irigylem nagyon,
és ezt kínosan sulykolva is kimondom;
mert elrontja az életem nagyon
- ezt az itt eldobott
öveges palackot!

- mert?
- mert felháborítónak tartom!
egy nagy igazságtalanság...!
- mert még egy tragikus...
vagy egy tragikomikus komédiának sem jó;
kihívásra sem alkalmas...
ez egy a könnyekkel elkeserítő tó
- mert az ő élete
lehet egy millió!?

- máris elvesztettem...
de mit is érnék vele?
mert hamar úgysem vagyok;
ez a üvegpalack pedig,
majd felettem tündököl
a Nap körüli utat még
milliószor járhatja körül.
és én
és nekem
az utazásomnak vége
- és testemet lenézve
majd kacagva fent örül.

de ez a fekete nejlonzsák...
amit itt eldobtak,
az sem liba!
mert az ötszázat is
megközelítheti,
a Nap körüli táncban,
az igényes szórakozás...
a meghívás nélküli...
ingyenes bulijában.

míg én,
mert én...
már én,
réges régen
a virágokat alulról szagolom
és majd örökké kell várnom.
várakozni pedig
azt nem szeretek!
nem pofátlanság ez?
- avagy ez mi lehet?
és ha gyerekek vagytok, kérlek
most ne nevessetek!!!

egy palack, egy nejlonzsák, egy...
egy nagyon kemény munka:
a természet sem bír velük.
mialatt én
az én testem
majd a gyors emésztését bámulja
szemét lehúnyva.
és mit lát,
de mit is láthatna ha...
ha már nincs élete?!
mi lenne az?!
...egy piciny életjele!
és amikor minden hiába
a testem mit tehetne?

ez az ami a fejemben
- úgye te érted,
végképp nem áll össze!