A hold népe

Nem láthattam ugyan
de elképzelni tudom;
mert láttam vörös képét,
a facebook oldalon.

egy jelenség csupán (?)
nekem többnek rémlik.
egy szörnyû jele annak,
hogy itt mi történik!

ember ember ellen
ország vérben úszik;
a hold szégyenében,
így kiáltva buzdit:

szégyeljétek magatokat,
e borzalmas dolgok miatt!
és sose ennek vége!?
fussál te hold népe!

Sinko

A béke nemesebb

Az igazság egy
cudar dolog,
mint a parázs...
mit tehetsz vele?
jobban éget
ha tagadod:
- elolthatod
azt gondolod,
hazugsággal
bezárhatod?

s ha igazad van
is baj van vele,
hogyha nincsen
elismerve:
küzdeni kell
hogy igazából
jöjjön létre!
- de akkor is
mi haszna
ha odavezet...
hogy nem lesz béke?!

Sinko

Az elvárások diadala

Gondolj arra...
amint a gyermekek,
az elvárásaikkal...
a szüleiket nyaggatva...
- csak azért mert
gyermekek -
az akaratukkat kiharcolva
fölényesen
gyôzhetnek!
a migránsok is...
de nem, ezek nem azok,
ezek nem gyermekek;
de hasonlóan ôk is
kihasználják
siralmas helyzetüket,
- teremtve
kényes helyzeteket!
a szigor itt ilyenkor
szóba sem jöhet;
népszerûséget élvezve,
az öledbe ülve
- ezáltal mindég
kegyelmet nyernek!

Sinko

Figyelem!

Lehet hogy
nem így van,
de
én úgy látom
a dolgot;
hogy
itt az
akarat ellen,
nem segítenek
a határok..
s a határok védelme sem
különben.
a védtelen
migránsok akarata
gyözedelmeskedik...
nincs álázatosság sem.
- érted ezt
a jelenséget?
figyelem!

Sinko

Változik a világ

Kinos szeretet

Migrációválság,
nincsen vége,
egy fura helyzet;
az Isten tudja
ez hová vezet.

csôdöt mondott
a demokratikus politika;
a migránsok célja
és módszerei ellen
nincsen jó módja.

az emberi jogokkal
felfegyverkezve;
egy új forgatókönyv
szerint élve,
jogaikat követelve...

ez más mint a
politikai tüntetések.
együttérzel velük,
mert neked is vannak
emberi érzések.

itt segítség kell
a helyzetüket látod.
s ha nem segítesz,
akkor az egész világ
majd téged átkoz!

Sinko

A remény alkonya

A reményvesztések nagy idôszaka

Én is voltam menekült
én is voltam idegen,
és semmit sem tudtam...
ahová kerültem.

de más idôk voltak,
szerettek a svédek;
ahogy befogadtak
lett kulcsa reménynek.

de a sokaságnak
kik most útban vannak;
a remenyük még él,
de majd mire jutnak?

mert nyugaton sem gyönyör...
sôt nehéz az élet;
tudom nem lessz majd könnyû,
mig magukhoz térnek.

Sinko