Lekéstem

- Lekéstem,
s már megint!
... nem ragadtam meg,
a kedvezô pillanatot!
elpotyáztam
- mint az életemben mindég -
lekésve...
pedig elérhetô lett volna...
ha a "ha" nem lett volna.

bánom és gyötrôdöm
emiatt azon...
mert talán
az enyém lehetett volna Ô!
a lekem kedvére volt...
- és hol is lehet most
azon tûnôdöm
az a bizonyos nô?


- de ne szomorkodj
lelkem!
mert sokan vannak
akik lekéstek,
és most mégis éppen
azért örvendeznek...
és tán meg is ünneplik!
mert az életüket mentette meg;
amikor megtörtént
éppen az amit nem akartak,
- mert lekéstek!

- gyenge vigasz ez
mondod;
ez olyan mint a
vizezett sör;
vagy mint a
tipikus dilemmák sora
mind csak retorika.
amikor a gondok
- az életünket bejárva
a vigaszt
kínosan felkínálják...
s elvárják...
... bolondok!


Sinko

Üzenetek a facebookon

- Nem vagy az
amit felmutatsz!
a szerepet
amit játszol,
nem stimmel,
nem vagy az!

de mintha kötelezne
az emancipált világ;
és nem csoda
ha a szennylapok, facebook...
sem tudják kompenzálni
az érkezô hisztériát.

a facebookon feltüntetett
elônyös fotók, szerelmi trauma...
hát nem érted?
ebbôl nem kérnek a férfiak;
a fránya diéták sem
érdeklik ôket.

nem a külsôségekkel
kell bombázni szerelmet;
s mert nem vagy felszines...
a személyíséged bájos...
ez  éppen elégséges;
de ne legyen üres.

Sinko

Te férfi!

Frusztráció,
tetszeni akarás;
a józan észt nélkülözô
filozófiálás.

az önmegvalósítás
útvesztôjében eltévedt
dilemmák, bizonyítsák
férfiasságát?

- milyenek vagyunk
mi férfiak?
a viccesnek szánt böfögésünk;
a testtel hådítani enbart,
sikert már
nem arathat.

az ellenségink
az egészéges világnézet...
hiába már a
konditerem,
a sztereoidinjekciók...
már nem teszi
vonzóvá velünk
az életet sem.

mecsnézés, hangoskodás,
s a sörhöz kötelezô szotyi
s az ehhez kapcsolódó
életstilus már nem férfias,
és nem vonza
a gyengébbik nemet sem.
- mi lesz veled
férfi nem?


Sinko

Szeretlek anyácskám!

Az elsô világháborúban...

a járvány is pusztított
kevesen maradtak meg...
- élve.

anyukádat már eltemették
amikor apukádat vártad
hazajönni... - és hazajött

- végre.

hazajött és ebbôl lett
egy csipetnyi kis öröm,
de vigasztalni már...
- mert ő is meghalt
egy hétre.

te pedig - mesélték -
ott ültél a korporsója alatt;
beteg voltál te is
- téged is sirattak!
mert azt hitték
hogy te is elmégy...
- hamarosan
- véle.

de te mégis
az Isten kegyelméből...
- köszönöm neked 

hogy megtartottad! -
egy tiszta szívű és vidám
anyácskám lettél!

de hol vagy most?

 ... meghaltál...
- de szeretlek anyácskám!
szeretlek, mert 

befogadott téged az ég

és tudom hogy te nagyon...

- és örökké
szeretsz még 

mert nagyon és

tudni szerettél!

Sinko

"Hát ez úgy van, kicsim..."

- Miért csináljuk mi ezt így nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja őket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendesen.

azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettük őt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szerető szívének.

- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szívünkben van ha arra gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.

- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csendben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szívünk így megőrzi.

- Miért csináljuk mi ezt így nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja ôket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendessen.

azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettûk ôt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szeretô szívének.

- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szivünkben van ha arra  gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.

- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de mintha... a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csenben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szivünk megôrzi.


sinko
A feleségem sírjánál.

Naplopósdi

Ma cudar lusta vagyok,

ülök s ábrándozok;

semmihez sincs kedvem,

minden lehetetlen.

Egy kellemes érzés

ez a semmittevés,

valaki mondhatná...

ez színvonal vesztés.

Az élet így könnyű,

mert nem nyomja teher;

de nem tőkevonzó,

mert a pénz bizony kell!

- Ne lopd hát a napot!

- Nem az én érdemem,

ha minden lepereg...

mivel illetsz engem?

- A forrás, azt mondod,

ott van a fejedben!

- De mit kezdjek vele,

ha tartom üresen?

Sinko

"Nincs bennem apakép"

- Apa nem lehetek,
- de ha jön a gyermek -
mert azzá válnom kell.
apa nélkül lesz majd,
mi vége lesz ennek?

az apám nélkül éltem,
csak gyászolni tud lelkem.
mintát sehol sem találok -
apa nélkül lesz a gyermek
mit tehetek úgy sajnálom?

szerelmesek vagyunk,
úgy érzem mindketten.
s ha megjön a gyermek,
mert ez nem lehetettlen
- akkor én ki lettem?

mert apának lenni
azt hogyan? nem tudom!
hogyan kell csinálni,
csak elfutni tudok...
nincsen rá fogalom?

keresem a mintát,
és nagy a felelôség;
sehol sem jön össze...
a fejem az üres
nincs benne apakép.

Sinko

Prognosztizál a macska

Furcsa ez a macska
a halál jöttét látva;
odaül melléje,
már sokszor megtörtént...
a halál jön hozzája.

egy beteg macskája volt
de meghalt már régen.
a macska megmaradt
s a képessége miatt
most szolgálatos éppen.

- hamar itt a vége...
mert a macska ott van.
az ágya élén ülve -
már ezt megtanulták...
a beteg hamar meghal.

sok kiképzés nélkül
a macska jobban tudja;
a halál közeledtét,
már elôre látva
jelezni is tudja.

furcsa egy teremtés,
mindenki csodálja.
- a macska ott van nála;
a halál közeledtét...
mindég eltalálja!


Sinko

Páhuzamos élet

Együtt utazunk

fogva egymás kezét,

ez nem titoktartás

mert ez a jelenlét

az utazásunk célja

az lehet már titok;

hogy én mit gondolok

azt te nem tudhatod.

három életet élünk

és gyakran egyszerre;

az egyet nyilvánosan

a kettőt a titok fedi le.

egyek nem lehetünk

ha hármas életet élünk;

s ha nagyobb része titok

az nem a mi életünk!

Sinko