Szeretlek anyácskám!

Az elsô világháborúban...

a járvány is pusztított
kevesen maradtak meg...
- élve.

anyukádat már eltemették
amikor apukádat vártad
hazajönni... - és hazajött

- végre.

hazajött és ebbôl lett
egy csipetnyi kis öröm,
de vigasztalni már...
- mert ő is meghalt
egy hétre.

te pedig - mesélték -
ott ültél a korporsója alatt;
beteg voltál te is
- téged is sirattak!
mert azt hitték
hogy te is elmégy...
- hamarosan
- véle.

de te mégis
az Isten kegyelméből...
- köszönöm neked 

hogy megtartottad! -
egy tiszta szívű és vidám
anyácskám lettél!

de hol vagy most?

 ... meghaltál...
- de szeretlek anyácskám!
szeretlek, mert 

befogadott téged az ég

és tudom hogy te nagyon...

- és örökké
szeretsz még 

mert nagyon és

tudni szerettél!

Sinko