Gyermekolympia

Tréningezni járok
innen oda látok;
látom hogy a kislány,
ugorni szeretne
le a medencébe.

ez jó, ezt szeretem
milatt tekerem...
többet kell izzadni,
a félmét is érzem,
lessz-e bátorsága neki?

lehet hogy hat éves
de én sem volnék képes
onnan leugrani.
próbálkozik ujra
de most látom hátrálni.

és izzadva tekerem,
fáradságomat sem érzem;
mert elvagyok foglalva.
vajjon lessz-e merész
- ugorj már le oda!

hártál, s megy elöre,
lenéz, lehajlik félve,
megteszi-e vajjon?
de nem tudja mit tegyen
de szeretne nagyon!

én tovább tekerem
megvárom mi legyen:
most meggondolta magát
s már kacagást is hallok
megnyerte olympiáját!

Sinko

Az én kertem - egy palóc dal -

Ref
Gyertek a kertembe
mert ásni kell benne
ültetni, gyomlálni
s hogy legyen szépséges
szeretni ápolni!

1.
az én nagy kertem
az nem csak én vagyok:
a kertembe te is
és ti is
mind oda tartoztok!

2.
az életem a kertben
teveled töltöm el;
együtt munkálkodva
téged is
s mindenkit átölel.

3.
van benne tövis is
ha megszúrlak fájhat is;
de van hozzá gyümölcse
amely azt igéri, hogy a
gyógyulást idézze.

4.
a kertem közepén
a virágok ölében
épithetjük egymást
s ha nagyra akarsz nôlni
lesz hozzá gyümölcs bôven.

Sinko

A tátott szájnak

Nem mindegy az

- többek között -

hogy mi van ott

- egy életre szól -

a lábad között.

a palócoknál

egy volt szokás

a fiú gyermek,

minthogy én is

voltam szoknyás.

a városban

ha rám néztek

mint egy kislányt

- de aranyos!

dédelgettek.

ez nem kislány

mondta anyu,

csak nálatok

ez a viselet

egy nagy tabu.

és felemelte

a szonyácskámat

és eldöntötte...

hogy ki vagyok

a tátott szájnak.

Sinko

Tudtad azt hogy...

Tudtad azt hogy

nem létezel

- pedig gondol reád és

rólad álmodott az éjjel.

lányod-e vagy fiad

talán azt sem tudod

- hol vannak azóta...

látni sem akarod?

- apuka hol vagy?

nem tudlak szeretni,

az emlékeimben is már

kezdel elszéledni.

az éjjel ez történt

rólad szólt az álmom;

igazán szerettél de,

meddig kell még várnom?

Sinko

Mitôl fél a fiú?

A jövômet csakis
egy családban képzelem,
és apának lenni
az nagyszerû lenne,
az apákat irigylem.

a lány kit ismerek
ô mindenben cuki.
azt mondja szerelmes,
ha végigmegy az utcán
mindenki ôt nézi.

lehetne belôle
egy csodálatos asszony
a legnagyobb kincsem...
mégis megfélemlít
a szivem távol tartom.

csodálatos lélek
de kisebbséget érzek,
mert megfelelni nehéz:
- és nagy szégyen lenne -
hogy nem tudnék, mert félek.

mert voltak sok házasok
és követték kudarcok
én ezt nem akarom:
és most attól tartok,
hogy én is befulladok!

Sinko

Mitôl fél a lány?

Mitôl fél a lány?

A jóság a nehézségek ellenére is lehetséges

 - Félek az élettôl
mondja itt a lány.
fiatal vagyok és
sok mindent halottam
és látott szemem szám.

nem vagyok beteges
csak attól félek csupán
hogy sok jót nem kapok...
és csak arra kérem hogy
jó legyen hozzám!

tudom hogy életünk
ha lenne is fapados,
s ha nehéz is lenne;
bárhogy is adódik
a jóság legyen fontos.

s ha másképpen is lett...
a szivem mégis szeret.
s ha pénzünk lenne kevés
hiszem ha van jóság
nagyszerû az élet!

Sinko

A nem várt vendégek

A nem várt vendégek

Az ingyens vendégeskedôk


- Barátaim?
nem mondhatnám!
beköszönnek váratlanul
- egyenként vagy csoportosan -
november táján.

mint sötét szellemek
lepnek minket meg.
nem szeretjük őket
s a vendégeskedésüket
sose köszönik meg.

az influenza sok fajtája
tösszentésed, köhögésed
jajgatások, gyermeksírás...
- talán az orvos
menthet meg téged?

sok fajdalom szomorúság
- s a depresszió sem újság -
asszonyverés, kétségbeesés
a vendégektől
nincs menekvés.

- de kérdem én
mikor mennek?
mert fogyasztanak
nincsen szívük
sötét lelkek!

de ha majdan
eljő a tavaszi harmat
kisepri őket
a nap melege
mely új reményt ad.

Sinko

Ami megmarad - (1956 emlékére)

"Magyarul még
hallgatni sem lehetett"
- én is szereplôje voltam
ezeknek a történtekeknek.

és még mindég
vannak idôk és
vannak hasonló helyzetek...
- ugyanúgy érvényesülnek!

és még mindég
jön egy új forradalom...
amikor hallgatni nem szabad
mert fáj a fájdalom.

és hogy mi lesz
azt is tudjuk
s hogy mi lesz végül
és mi lesz multjuk.

a szabadság
nem egy felhô
mely néha elszál
néha eljô!

mert jönnie-kell
ami megmarad;
a földi paradicsom,
egy isteni akarat!

Sinko

Oktat a szerelem

Oktat a szerelem

A szerelmet nem tanítják 

és néha az is hamisítják. 

ingyen jön mint villámcsapás 

ha lényét érted, lehet csodás. 

megmagyarázni ezt nem lehet, 

nem ismersz magadra - mert tested... 

- mit tegyek most - ez mit akar... 

és mi lett velem ilyen hamar? 

a szerelem sokat ígér 

de egyet kíván - azt akit ér - 

átformálja az életedet 

s egy új életben keres helyet. 

a szerelem egy folyamat 

az ember udvarlással kezdi azt: 

mit kell tenned, s mik a gondok? 

s az esélyedet fontolgatod. 

és itt tévesztik el sokan az utat 

de ekkor segít majd a tudat; 

hogy a szerelem nem is a cél, 

hanem az hogy boldog legyél. 

s boldog majd csak akkor lehetsz 

ha megvannak a feltételek, 

a boldogság útja nyitva áll 

megesküdtök - egy új élet vár! 

s ha szerelmesek vagytok mindketten 

tovább oktat a szerelem; 

mert szeretni egymást érdemes 

a boldogság útja lesz majd kegyes! 

a szerelmed óhaja volt ő 

és azt is tudtad hogy ha eljô, 

az a boldogságos pillanat 

hogy örömteli lesz a feladat.

Sinko

Boldogság - szerelem

- Nagyon boldog vagyok
ezt aztán szeretem!
a boldogságra
tanított meg engem
ez a nagy szerelem.

- boldognak lenni mostmár,
tudom lehetséges!
s hogy mit is kell tennem?
"Lehozom néked a csillagokat!"
- erre is volnék képes.

a szerelemben kovácsolódik
egy közös akarat:
ha az szerint élünk
a boldogságunk - úgy hisszük -
örökre megmarad.

a szerelem megtanít
és tenni egymásért segít
a boldogság útján...
- s ha mindent megteszünk,
az Isten is megsegít.

Sinko

A megoldást keresem

Hogy mit mondanak...
azt figyelem:
ne kotorász
a multadban,
az okát  nem tudod meg
úgysem,
sohasem!

a másik módszer
az ellentétes:
az orvos is az
okát keresi...
mert anélkűl
gyógyitani
úgysem képes.

erre tehát
mit mondanak
az okosok:
melyik módszert
válasszam most,
az apám ekkor
mit szokott.

jól megcibálta a hajam,
vagy elverte a fenekem:
ezt tudnod kellet volna
édes fiam,
és ne beszélj
hülyeségeket
énnekem.

Sinko

Búcsúzik a nyár

Búcsúzik a nyár

- Ma igazán
eljött az ősz.
a szél sivít...
és ezt mondja:
- meggondoltam magam,
s ezért tért hódít!

még mindég nyugodtan
néz reám néha a
meleg napocska:
- erősebb vagyok
a szélnél is,
ezt mondja.

de az én melegem
hamarosan lejjebb szál:
de ne búsulj
a tél miatt,
mert még itt
biztos lesz nyár!

a szél sivít
s az erdő susog;
a levelek repkednek.
- erre is szükség van.
s hogy ez így megy,
- és lennie kell -
a természet rendje:
amint azt te is
igen jól tudod!

Sinko

Pesszimista tipus

Pesszimista tipus

den 10 oktober 2013 kl. 13:34

 

Sajnálkozom, panaszkodom;
a történteken
a helyzeteken,
azokon,
amelyek nem történtek meg,
- de megtörténhettek volna
az elszalasztottakon!

mert ha:
ha minden másképp lett volna,
ha én is úgy akartam volna,
ha ott lettem volna,
ha nyertem volna,
ha... ha... ha...!

és mi lesz ha
ha csoda történik mégis ott...?
hisz csoda is történhet!
és én
megint nem leszek ott,
mert újra lekéstem
azt a kedvező fontos pillanatot?
és csak a
temetésemen tudódik majd ki,
vagy kerül elő
hogy én voltam az a valaki
az a éppen most korán érkező...
- az ezen alkalomra
igazán sajnálatos vevő.

és most én
mit is tehetek, s miként?
mint kiszolgáltatottja
a természeti erőknek...
- kisemberként!


Sinko

Lekéstem

- Lekéstem,
s már megint!
... nem ragadtam meg,
a kedvezô pillanatot!
elpotyáztam
- mint az életemben mindég -
lekésve...
pedig elérhetô lett volna...
ha a "ha" nem lett volna.

bánom és gyötrôdöm
emiatt azon...
mert talán
az enyém lehetett volna Ô!
a lekem kedvére volt...
- és hol is lehet most
azon tûnôdöm
az a bizonyos nô?


- de ne szomorkodj
lelkem!
mert sokan vannak
akik lekéstek,
és most mégis éppen
azért örvendeznek...
és tán meg is ünneplik!
mert az életüket mentette meg;
amikor megtörtént
éppen az amit nem akartak,
- mert lekéstek!

- gyenge vigasz ez
mondod;
ez olyan mint a
vizezett sör;
vagy mint a
tipikus dilemmák sora
mind csak retorika.
amikor a gondok
- az életünket bejárva
a vigaszt
kínosan felkínálják...
s elvárják...
... bolondok!


Sinko

Üzenetek a facebookon

- Nem vagy az
amit felmutatsz!
a szerepet
amit játszol,
nem stimmel,
nem vagy az!

de mintha kötelezne
az emancipált világ;
és nem csoda
ha a szennylapok, facebook...
sem tudják kompenzálni
az érkezô hisztériát.

a facebookon feltüntetett
elônyös fotók, szerelmi trauma...
hát nem érted?
ebbôl nem kérnek a férfiak;
a fránya diéták sem
érdeklik ôket.

nem a külsôségekkel
kell bombázni szerelmet;
s mert nem vagy felszines...
a személyíséged bájos...
ez  éppen elégséges;
de ne legyen üres.

Sinko

Te férfi!

Frusztráció,
tetszeni akarás;
a józan észt nélkülözô
filozófiálás.

az önmegvalósítás
útvesztôjében eltévedt
dilemmák, bizonyítsák
férfiasságát?

- milyenek vagyunk
mi férfiak?
a viccesnek szánt böfögésünk;
a testtel hådítani enbart,
sikert már
nem arathat.

az ellenségink
az egészéges világnézet...
hiába már a
konditerem,
a sztereoidinjekciók...
már nem teszi
vonzóvá velünk
az életet sem.

mecsnézés, hangoskodás,
s a sörhöz kötelezô szotyi
s az ehhez kapcsolódó
életstilus már nem férfias,
és nem vonza
a gyengébbik nemet sem.
- mi lesz veled
férfi nem?


Sinko

Szeretlek anyácskám!

Az elsô világháborúban...

a járvány is pusztított
kevesen maradtak meg...
- élve.

anyukádat már eltemették
amikor apukádat vártad
hazajönni... - és hazajött

- végre.

hazajött és ebbôl lett
egy csipetnyi kis öröm,
de vigasztalni már...
- mert ő is meghalt
egy hétre.

te pedig - mesélték -
ott ültél a korporsója alatt;
beteg voltál te is
- téged is sirattak!
mert azt hitték
hogy te is elmégy...
- hamarosan
- véle.

de te mégis
az Isten kegyelméből...
- köszönöm neked 

hogy megtartottad! -
egy tiszta szívű és vidám
anyácskám lettél!

de hol vagy most?

 ... meghaltál...
- de szeretlek anyácskám!
szeretlek, mert 

befogadott téged az ég

és tudom hogy te nagyon...

- és örökké
szeretsz még 

mert nagyon és

tudni szerettél!

Sinko

"Hát ez úgy van, kicsim..."

- Miért csináljuk mi ezt így nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja őket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendesen.

azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettük őt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szerető szívének.

- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szívünkben van ha arra gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.

- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csendben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szívünk így megőrzi.

- Miért csináljuk mi ezt így nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja ôket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendessen.

azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettûk ôt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szeretô szívének.

- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szivünkben van ha arra  gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.

- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de mintha... a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csenben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szivünk megôrzi.


sinko
A feleségem sírjánál.

Naplopósdi

Ma cudar lusta vagyok,

ülök s ábrándozok;

semmihez sincs kedvem,

minden lehetetlen.

Egy kellemes érzés

ez a semmittevés,

valaki mondhatná...

ez színvonal vesztés.

Az élet így könnyű,

mert nem nyomja teher;

de nem tőkevonzó,

mert a pénz bizony kell!

- Ne lopd hát a napot!

- Nem az én érdemem,

ha minden lepereg...

mivel illetsz engem?

- A forrás, azt mondod,

ott van a fejedben!

- De mit kezdjek vele,

ha tartom üresen?

Sinko

"Nincs bennem apakép"

- Apa nem lehetek,
- de ha jön a gyermek -
mert azzá válnom kell.
apa nélkül lesz majd,
mi vége lesz ennek?

az apám nélkül éltem,
csak gyászolni tud lelkem.
mintát sehol sem találok -
apa nélkül lesz a gyermek
mit tehetek úgy sajnálom?

szerelmesek vagyunk,
úgy érzem mindketten.
s ha megjön a gyermek,
mert ez nem lehetettlen
- akkor én ki lettem?

mert apának lenni
azt hogyan? nem tudom!
hogyan kell csinálni,
csak elfutni tudok...
nincsen rá fogalom?

keresem a mintát,
és nagy a felelôség;
sehol sem jön össze...
a fejem az üres
nincs benne apakép.

Sinko

Prognosztizál a macska

Furcsa ez a macska
a halál jöttét látva;
odaül melléje,
már sokszor megtörtént...
a halál jön hozzája.

egy beteg macskája volt
de meghalt már régen.
a macska megmaradt
s a képessége miatt
most szolgálatos éppen.

- hamar itt a vége...
mert a macska ott van.
az ágya élén ülve -
már ezt megtanulták...
a beteg hamar meghal.

sok kiképzés nélkül
a macska jobban tudja;
a halál közeledtét,
már elôre látva
jelezni is tudja.

furcsa egy teremtés,
mindenki csodálja.
- a macska ott van nála;
a halál közeledtét...
mindég eltalálja!


Sinko

Páhuzamos élet

Együtt utazunk

fogva egymás kezét,

ez nem titoktartás

mert ez a jelenlét

az utazásunk célja

az lehet már titok;

hogy én mit gondolok

azt te nem tudhatod.

három életet élünk

és gyakran egyszerre;

az egyet nyilvánosan

a kettőt a titok fedi le.

egyek nem lehetünk

ha hármas életet élünk;

s ha nagyobb része titok

az nem a mi életünk!

Sinko

"A dicséret - a manipuláció leghatásosabb fegyvere"

Talán ismeretes nálad a róka, holló és a sajt esete.

Nos, ez egy jó szemléltetô mese, arra, vagy azon esetre vonatkozólag, amikor nem vagyunk képesek hatékonyan kezelni a dicséreteket amiket kapunk. - Hát ez is lehet egy probléma? Hiszen mindenütt csak birálnak és éppen szeretjük ezeket a dicséretekkel gazdag ritkaságokat.

 A nagy probléma akkor bújik elô, amikor a dicséretek váratlanul elkábitanak mert jól jönnek az éhezô lelkünknek és amikor gondolkodás nélkül magunkba is szívjük ôket. Még mosolyogva és bólogatva meg is köszönjük ôket!
De mivel nem mindíg fedik a valóságot, ezért egy tudatos és hatékony kezelésükre is van szügségünk. Ekkor beszélünk a dicséretek hasznos önérvényesítô kezelési módjáról. - Mert miért is kapjuk ôket? Tehát el kell gondolkodnunk azon hogy:

1. Hogyan itéljük meg a saját értékünket? Túlságosan a mások elismerésétôl vagyunk függôek? Milyen mértékben befolyásolja a saját értékelésünket ha dicséretet kapunk? - A dicséret manipulál ha növeli a mások elismerésétôl való függôségünket. Persze a manipuláció a helyes útra is terelhet bennünket tehát nem mindég rossz pl ha a gyermeket dicsérjük meg valamiért. De a manipuláció célja lehet egy hatalomnövelés feletted, ezért kell tudatosítanod ezt a kérdést.

2. Na, és hogyan befolyásolta a dicséret a valóságot és az valósághoz való viszonyunkat? - Ha eltérít a valósagtól, mert akkor önmagunkat csapjuik be ha elhisszük - akkor valószínû hogy valaki megpróbál manipulálni/puhítani bennünket.
- Jaj de szép a hajad!

3. Az öndicséret büdös szokták mondani de amások dicsérete is büdösíthet. A dicséret manipulativ hatása alatt az történhet, hogy mégroszabb lessz az önismeretünk mint vsolt. Ha csökken az önismeret azonban akkor növekedik a kiszolgáltatottság. Mert a mások mértékét, ránk passzolva, ismerjük el mint a valóságot.

Nem szereted ha kritizálnak ez igaz, én sem. Pedig arra mégjobban oda kellene figyelni amikor éppen megdicsérnek. Ezért kell mégjobban oda figyelni ezekre a jelenségekre mert egy manipulációs csapda rejtözködhet meg mögöttük. A dicséretek ugyanis olyanok is lehetnek mint a mágnesek amelyek odaszippantanak téged a manipulációs csapdák közelébe.- Nem kell túlzottan gyanakodni de legyünk éberek ha dicsérnek!

Egy kreativ kritka sokkal többet érhet mint egy haszontalan dicséret.

Ami számít

Ha nyerni akarsz

akkor ne légy konok!

Az Olimpián is vannak

nyertesek

és

vesztesek

de

mindannyian

mégis

olimpikonok!

Sinko

Az origóban

Itt ülök a padon

ebben a szép parkban;

egyedül vagyok most,

a gondolatban

- magamban.

Egy olyan pillanat ez,

mely nem ígér sokat.

Sokat nem is várok,

ami megtörténhet...

hogy magamra találok.

De úgy érzem most, hogy

nincsen bennem semmi;

csak ülök nyugodtan,

azon gondolkodva,

hogy ezt jelenti lenni?

Ez itt az origó,

ahol megpihenni jó;

mert semmi sem érdekel,

a város zaja sem...

nem érzem, zavaró.

Kint viharos az élet,

de én máshol élek.

Nyugalom van bennem;

egy önmagába süllyedt

másvilági szellem.

Vacak nóta - palóc nóta -

Vacak nóta

Refr.:

Ez a nótám

olyan vacak;

hogy a világ

rajta kacag!

- mit keres itt,

és honnan jött;

ide pottyant,

csak helyet tölt?!

refr.:

versnek tűnik,

de hiányos,

s a tartalma

gyenge, szános.

refr.:

ki írta ezt?

talán egy tót;

ki valamikor

magyar is vót.

refr.:

sinko

Palóc virtus - palóc dal -

Ref.:
  Kicsi voltam
  rossz is voltam
  az apám elött
  az édesanyám
  szoknyája mögé
  elbujtam

és mivé lettem
mostanában?
ha rosszat teszek
mást okolok
meghúzódva
magamba gyáván

ref.:

ha volna bennem
palóc virtus
ha bûnözök
nem bújok el
elvállalom
mint egy Krisztus

ref.:

sajnákozol
énfeledtem?
tud meg akkor
hogy nem érdemlem
ha megbüntettek
megérdemeltem

ref.:

az én hibán
az én hibám!
az emberi
méltóságomat
elvesztném ha
nem vállalnám.

ref.:

Sinko

Leánykérés - palóc dal

ref..
A házasság
az egy szövetség.
elfogadom
semmi kétség.
te lettél a
szivem vágya,
alig vártam hogy
igent mondj rája.

A házasságok
jönnek mennek
most mihozzánk
beköltöznek

a házasságunk
szent maradva;
az Isten által
lessz megáldva.

tudomm jól hogy
ez nem ovoda
de a világunk
fénysugara
jár majd oda.

sinko

Gólyamadár - palóc nóta.

Gólyamadár
de rég volt már
boldog idôk
amikor hoztál

   ref..
   gólyamadár
  gólyamadár
  megszülettem
  jó futár voltál

illúziók
jöttek mentek
gólyák jöttek
most hová visztek?

   ref..

nem illúziók
lett három gyermek
jól szolgáltatok
az embernek

   ref.:

nagy a világ
de jól nézd meg
hogy hová viszel
arra kérlek!

    ref.:

minden más lett
mint gondoltam
gólyamadár
naiv voltam

   ref.:

most szálj tovább
a halál siet
gólyamadár
Isten veled

    ref..

Miért sír a nô?

Miért sir a nô
hogy senki ne hallja,
hogy bánatát bezárja,
egy tilos barlangba?

azért sír hogy szeresd
s hogy a titkát keresd;
hogy mi az oka...
a sírás egy csoda!

nem azért sír hogy megvesd,
hogy ne a lekét keresd
- hogy a sírás csénya,
szól az ember gúnya.

miért sír ha hallod?
hozzád szól te zsarnok,
ha sir a feleséged,
hallgasd meg, nem érted?

a sírás üzenet
hogy baj van teveled,
de nem talál szót rája,
azért görbült szája.

mi a te válaszod?
hogy miért sír nem tudod?
de találj módot rája,
hogy nevessen a szája!

sinko

Csak spermadonor?

Szerelmesek vagyunk

biztos hogy mindketten.

s hogy gyermek születik

az sem lehetetlen.

de apának lenni...?

úgy érzem... elfutom!

hogy mi lesz, nem tudom

maradok spermadonor?

mintákat sem látok

- hogyan csináljátok?

de tudom hogy apa kell,

de ki tanít arra fel?

az apám elveszett

míg voltam kisgyerek.

de családot akarok,

félek hogy nem tudok...

ha elfog a félelem

- mit tegyek Istenem?

csak úgy, azt nem lehet

- apává válni kell.

Poéták

- Hát nem csoda ez?
szavakat írsz egymás mellé,
kovácsolsz rímeket;
s a mindenedet is
ezennel oda belevésheted.

és ha,
és ha én,
azokat elolvasom;
életre kelnek bennem
gondolataid, álmaid,
érzelmeid...
úgy hogy azokat
én is felfoghatom...

sőt!
sőt egy új világba,
a te világodba is,
képesek elvinni engemet;
ahol most szomorú vagy most
mert megcsaltak,
vagy éppen vidám.
vagy ahol most szerelmes vagy...
engem is megérint
szerelmed igazán.
.

- hát nem csodálatos?
mert ilyen a poéta:
varázsolni is tud;
megeleveníteni
titkokat, szorongásokat
emlékeket, szerelmeket...
vagy elvezetni minket
a mesék világába.

ahová ha olvasom
elszökhetem
a világ zaja elől menekülve.
és megpihenhetek,
csodálva;
ahol éppen tiéd a fôszerep,
ahol lehetsz királyfi vagy menyasszony:
és éppen veled
történik meg
a csoda,
te csodagyerek!

Apró lépések

Apró lépések

Nem kell szégyenkezned 
az apró lépéseket, 
mert te is 
mint mindenki 
a boldog életét 
az apró lépésekkel kezdi. 

de sajnos 
feledésbe mentek ezek 
a boldog apró lépések. 
elfelejtettük hogy 
mennyi örömöt... 
és biztatást is szereztek. 

ma már csak 
nagyokat akarunk 
de sztárok sem lehetünk; 
és amikor az apró lépések 
sem képesek boldogítani, 
elfojtja életünk. 

elfeledtük már a 
boldog apró lépéseket. 
mert szégyeneljük őket 
vagy megvetjük... 
mert azt hisszük 
hogy elkerülhetőek. 

álmodj nagyokat hogy 
az életed sikerekkel legyen teli! 
de oda hosszú az út, 
és istenség sem vagy; 
az utad oda is a sok apró 
lépésekkel lesz úgyis majd teli.

"Tente baba tente..."

"Tenta baba tente
itt van már az este."
hallom anyám hangját:
tente baba tente...
és elaludtam végre.

- de mi ez, hol vagyok?
a lány arca ragyog
és felém jön szépen;
ez nem más de fiatal
a kedves feleségem.

- jaj de örülök hogy végre
megtaláltalak élve;
a gyûrûdet is hordom,
pedig elhgytál engem
a nagy temetôbe.

- de megigértem neked
hogy örökké szeretlek!
a sír sem választhat el,
ha úgy mondják ne hidd el;
még találkozunk élve!

- tudom megigérted,
és hordom is gyûrûdet
s ha kell felmutatom,
még nem vagyok szabad
- örökre az enyém marad!

Megígérte hogy örökké szeretni fog

Szappanszagú emlék

Szappanszagú vagyok;
a szappan az nem rossz,
ha ezt állítják rólam, hogy...
még gondot sem okoz.

az unokám emléke lett ez;
ha távol vagyok tôle,
mert tôlem igen messze él
a sarkkör közelébe.

- hogy ez lett az emléke?
az anyja mondta nékem,
ha mosakszik szappannal
úgy érzi velem van.

a kis unokám szeret:
jobb illatom sem lehet...
hogyha neki tetszik...
és én jutok eszébe
amikor mosakszik.

A nagyapa kedves unokája, a 10 éves Natalja.

Tudom a titkát

- Mit gondolsz, miért,
miért teremtette az Isten,
a millióféle virágokat;
azok sokféle szépségét:
mámorító az illatuk is, nem?

hallom hogy mondod: "csak!"
- de hát miért volnának ezek;
csak!? csak lettek!?
csak úgy, de hiszen
olyan gyönyörûek!

olyan hogy "csak" nem létezik!
a "csak"-ból hogy teremhet
ennyi csodálatosság, öröm?
a "csak" mint isten,
illatot még soha nem teremtet!?

a titkát elárulom
ha látlak benneteket;
azért vagytok olyan szépségesek:
hogy szelíden hirdessétek
hogy "az Isten szeret!"

Erdei séta

Többször megtörténik
az Istenre gondolok
ennek oka talán
hogy öreg is vagyok.

ha az erdôt járom
annyira élvezem,
s hozzád felkiáltok:
csodás vagy Istenem!

majd azon töprengtem
hogy nem kívánlak látni;
mert néha akartam,
mert voltam kíváncsi.

ekkor döbbentem rá
hogy mégis láthatlak;
ahányszor akarva...
a csodás virágokat.

mily buta is vagyok,
megdorgáltam magam!
az Istent lehet látni
mert mindenütt itt van.

már azt is elárultad
hogy engem is szeretsz:
ha szemem kinyitom,
a virágokat nézve,
a szemembe nevetsz.

Az élet szinészet

Az élet szinészet

Tanulnod kell gyermek,
beléd tömködve...
az iskolában évről évre.
s amikor a felnőttidők jönnek
mások kifacsarják...
és tőled kicsavarják...
és még többet kell tanulnod
- hogy szinészvér lehessél -
ezt értsd meg te is végre!

álmodozni nincs időd
ezt tudnod kellene!
s hogy egy nagyító alatt élsz,
kritikus szemmel néznek
és ellenôrzésekkel vagy
- nehogy mesterkélt legyél -
mindég körülvéve.

és nem is csak
csak egy valaki,
vagy néhány az
aki téged szemlél
az élet színpadán állva
aki lát az azt lesi...
- vélelmezve azt
hogy
hogyan szerepeltél.

és jönnek persze
majd
majd az új szerepek
abba biztos lehetsz!
és meg kell tanulnod...
- alakítva jellemed -
újra meg újra.
s egy új szereposztásban
bemutatkozva
kell élni
s meghalni
életed!

"Szennyes idôk"

Szép az idô - hát örülök
egy latte mellett csücsülök
valakit látok szaladni a hídon
egy másik a vízesést bámulva hódol.

egy órácskára ellógtam otthonról
a mosógépet otthagyva, mert tombol
és mosni különben sem szeretek
mert kínokat okozok a szennyeseknek.

mert az is megtörtént már velem
hogy megmostam és volt hogy felvegyem;
de elkorcsosult a mosógépben a ruhám...
ma is megszenvedi valamely talán.

most pedig arra gondolok éppen
hogy sokan élünk mint a mosógépben
ha sértegetsz az rosszul hat reám
és téged is lemocskol szám.

ha bántani akarsz adok jó tanácsot
válasszál szerényebb mosási programot;
mert ki akarna a más ruhájában járni
egy új programot kéne kitalálni.

izgalmas jelenet, ha most haza megyek
a színük i megváltozhat mert ilyen megesett;
mint a lány orcája mely lehetne piros
ha azt mondom ki, mit mondani tilos.

Ki vagy te?

Ki vagy te? nem tudom
létezel jól tudom
te pedig igen ott
gyermek vagy és félsz
tán a fogorvoshoz mész?

Te pedig komor vagy
valamivel küszködik az agy
de csak a dolgát teszi
s ha kieszel valamit
próbálod megtenni.

A sírás tisztulás
tolakodnom nem szokás
elkerüllek mert a gyász...
s mert beleélős vagyok
mint mondjak? - hallgatok!

Inkább körülnézek
tán meglátlak téged
mert  pillanatok alatt...
a szívembe találtál
a tekintet keres már.

Ki voltál? nem értem
mert hiányod érzem
- te lennél szerelmem?
emléked megmaradt
élve a szívemben.



egy találkozás csupán de...

Varázslatos pihenô

Érdekes hogy
csak most hallom,
ha leültem
és meghallgatom.

mert az imént
nem hallottam;
a kertben voltam
ott dolgoztam.

de leültem
és most hallom
- hát nem csodás?
egy madársereg
erôlködik hogy
szórakoztasson.

megköszönik
mit értük tettem,
amikor tél volt
és számukra
magot vettem.

köszönöm hogy
viszonozzátok:
nagyon szépen...
ezt jól csinálni,
csak ti tudjátok.

ha jót teszünk
jó lesz nekünk
s ha észrevesszük...
köszönettel
örül szívünk.

Maximálisan elégedettlen vagyok

- Meséld el koma, milyen az életed!?
- többnyire elégedett vagyok vele,
de szomorú ha arra gondolok...!
pedig már nyolcvanadszor
száguldottam körül vele a Napot.
de irigylem,
és irigylem nagyon,
és ezt kínosan sulykolva is kimondom;
mert elrontja az életem nagyon
- ezt az itt eldobott
öveges palackot!

- mert?
- mert felháborítónak tartom!
egy nagy igazságtalanság...!
- mert még egy tragikus...
vagy egy tragikomikus komédiának sem jó;
kihívásra sem alkalmas...
ez egy a könnyekkel elkeserítő tó
- mert az ő élete
lehet egy millió!?

- máris elvesztettem...
de mit is érnék vele?
mert hamar úgysem vagyok;
ez a üvegpalack pedig,
majd felettem tündököl
a Nap körüli utat még
milliószor járhatja körül.
és én
és nekem
az utazásomnak vége
- és testemet lenézve
majd kacagva fent örül.

de ez a fekete nejlonzsák...
amit itt eldobtak,
az sem liba!
mert az ötszázat is
megközelítheti,
a Nap körüli táncban,
az igényes szórakozás...
a meghívás nélküli...
ingyenes bulijában.

míg én,
mert én...
már én,
réges régen
a virágokat alulról szagolom
és majd örökké kell várnom.
várakozni pedig
azt nem szeretek!
nem pofátlanság ez?
- avagy ez mi lehet?
és ha gyerekek vagytok, kérlek
most ne nevessetek!!!

egy palack, egy nejlonzsák, egy...
egy nagyon kemény munka:
a természet sem bír velük.
mialatt én
az én testem
majd a gyors emésztését bámulja
szemét lehúnyva.
és mit lát,
de mit is láthatna ha...
ha már nincs élete?!
mi lenne az?!
...egy piciny életjele!
és amikor minden hiába
a testem mit tehetne?

ez az ami a fejemben
- úgye te érted,
végképp nem áll össze!

- Válni akarok!

- Válni akarok,
de úgy hogy fájjon neki!!!
és szenvedjen sokat,
mert azt megérdemli!

- Annak van egy módja
mondja a tanácsadója
tedd most ahogy mondom,
és ezeket javasolva:

tegyél csak úgy mintha
minden rendben lenne.
csókold meg ha botlik
vagy csúnyán feleselne.
a kedvenc ételére
is fordíts külön gondot,
és szépítsd ki magadat
mintha lennél boldog;
és amikor látod,
a legjobban érzi magát,
akkor;
csak akkor mond neki hogy
- válni akarok!

- na, és mi történt azóta...
jött mint villámcsapás?
mert olyan vidám vagy most,
fájt neki a válás?

- a tanácsod jó volt,
mert csodás a férjem...
nem vette komolyan...
"- te szerelmes asszony vagy
kinek nincsen párja
ezen a vidéken...!"

A testem egy börtön

A testem bötönben

A testem egy börtön!
a tükörbe nézve rögtön...
nem egy szépséges tünemény
és nem is állok oda már
szívesen én.

nem is érdekel a véleményed
ha meglátnád a szörnyûséget.
de ne csodálkozz - a börtönben lakik.
ugyan szabadon járhat az utcán is, s kik
ott sem láthatják meg az igazi képét,
s a tekintetük elkerüli
görnyedt viselkedését...
és odesem pillant már reá
a sok fiatal szépség.

a ruha fedi a titkait
de nem lehet - az éveit,
mert az arcom elárulja
s mint egy hirdetőoszlop hirdeti
a rút ráncokkal - teli gondjait.

a nők esetében bezzeg
azt hiszem hogy más a helyzet.
- jobb helyzetben van a nők teste:
mert a szépségipar tömkelege...
a védôruhák szinesek tarkák...
és csinosíthatja is gyakran az arcát.
s az érzékeny adatokat
a hétpecsétes titkaikat;
a védőeszközök arsenálja...
azt mindenütt megtalálja.

egy teljes megdöbbenet vagyok
én mint meztelen alakot...
nem díszitik kirakatok!
a testem börtön;
az új ruha is régi rajta,
és mindenhez hozzáér a nő keze
nem is tudom mit tesznek néha vele.
amikor az ápolónők gondoskodnak róla
a szép fehér köppenyekbe
fonnyadt testemet figyelve.

a testem börtöne volt
az anyám méhe,
és most
amikor kiszabadult végre;
megint
visszakerült
a nők börtönébe!

Ha feleséget akarnék

Ha feleséget szeretnék

- Csapadékos életet? - nem!

záporok, zivataroktól mentes

életet szeretnék építeni vele,

s hogy ez ne legyen túl terhes;

az életünk lenne szerelmes!

de a szerelem gyászos is lehet,

az elmulasztott szavak és tettek...

a szerelembe szerelmesnek lenni,

s csak az új álmainkat kergetni,

bizony sok jóra nem vezethetnek.

a feleségemnek tudnia kell azt,

hogy ez nem az illúziókról szól;

hanem egy közös küzdelem...

s az ajánlatom jelölné ki őt,

aki ezt felfogni tudja jól.

a házasélet, mint egy vállalat,

azt erősítve magunk is fejlődünk;

mert közös a cél, és egy az akarat.

a boldogságot kapjuk, ha nyerünk,

s a jó munkáról tanúsít tenyerünk!

- de miért éppen a családi élet?

- mert ketten együtt többet érnek,

s a matematikát is túlszárnyalja...

ha boldogabb és teljes az élet,

együtt örülve a részesedésnek.

Szerencsés vagyok!

Szerencsés vagyok
mert
azért
azért mert élek
azért mert még mindég élek
mer szeretem az életet...
de te gyermek akit a bomba darabjaidra maszatsolt
és maszatolt más
más gyermekeket
ezt úgy hivják most hogy...
hogy terrorizmus
egy terrorista merénylet!

ez egy olyan történet
olyan történet amit,
felfogni nem lehet és nem is tudok...
- egy abszolút abszurdot...
mert azt mondják
hogy még gyermek volt
aki
aki okozta a szörnyûséget
maga is az életét vesztette...
- de az nem a gyermek volt,
nem hiszem,
nem, nem az volt!

mert az a "terrorista"
olyan gyermek
olyand gyermek mint én
mint én voltam
aki szerette az életet...
- de ki tette...?
errôl kevesett
foglakozik alapjában
a napi vélemény.

de
de szerencsénk van
mégis...
mert vannak,
hogy vannak gyermekek!

"Elfogadlak úgy ahogy vagy!"

- "Elfogadlak úgy ahogy vagy!"
a lány mondja a fiúnak
de ha a fiút nem ismeri
hogy tudni elfogadni?

ha ezt hallom én nem értem,
az idô megáll vagy miképpen...?
mert hamarosan mások vagyunk
fejlôdünk és megváltozunk.

- "Elfogadlak úgy ahogy vagy!"
kit szeretek nem is te vagy:
még magamat sem ismerem
hogy is vagyunk - jag Istenem!?

normalisan az a kérdés,
hogys van-e cél és egyetértés;
és hogyan építjük a jövôt,
szeretettben Istenhez kötôt?

tanulni kell még az meg biztos
a sorsra bízni butaság most:
mert a sors az bottal tanít,
a sok szenvedés nem boldogít.

Joga van...

- Mindenhez jogom van
ami van!
s ha nincs pénzem
és nagyon kell akkor...
akkor azt nekem
azonnal megadni tessék!
- és ha nem kapom meg akkor...
akkor majd eltulajdonítom
valakitôl - mert ezt muszáj -
és persze errôl szó
többé ne essék!

- hogy elloptam?!
- de hiszen jogom van...
és a ti bünötök hogy
nem adtátok med nekem,
amiért  muszáj volt elvennem!
- ez úgye nekem is kellemetlen?!
és a rossz lelkiismeret titeket illet
tehát -
és nem engem!

- jogod volt elvenni?
- neki volt és nekem nem....
ez úgye nem igazságos?!
az egyenlôség nevében....
kiegyenlítettem!
mert akinek van
annak a kötelessége
hogy - kiegyenlítse.
- s ha nem teszi?
én teszem meg,
s ezzel segítek is neki!
és méghozzá félnem is kellet miatta?!
- neki is maradt még!
hát örüljön neki
- a szemtelensége!

sinko

A szellemi beteg

Magamból kell kiindulnom

- ha példaul cigarettázom;

amíg nincsen semmi bajom,

ha káros is, csak folytatom.

- a világ sem különb nálam

és melyik volna különb állam;

hogy más törvények szerint élne,

ismersz egy olyan törvényre?

ha jön a krízis észreveszem,

itt nagy a baj, mert köhögni kell...

- szaladok máris a segítségét kérem,

hogy mentse meg az orvos létem.

csak most értem hogy buta voltam,

a következményekkel nem számoltam.

sajnos így tesz a nagy világ;

- az orra elôl messzibb nem lát.

a világ is szellemi beteg

és hasonlóak a nemzetek;

a harang régen figyelmeztetett

- a világ ég már siessetek!

sinko