A testem egy börtön

A testem bötönben

A testem egy börtön!
a tükörbe nézve rögtön...
nem egy szépséges tünemény
és nem is állok oda már
szívesen én.

nem is érdekel a véleményed
ha meglátnád a szörnyûséget.
de ne csodálkozz - a börtönben lakik.
ugyan szabadon járhat az utcán is, s kik
ott sem láthatják meg az igazi képét,
s a tekintetük elkerüli
görnyedt viselkedését...
és odesem pillant már reá
a sok fiatal szépség.

a ruha fedi a titkait
de nem lehet - az éveit,
mert az arcom elárulja
s mint egy hirdetőoszlop hirdeti
a rút ráncokkal - teli gondjait.

a nők esetében bezzeg
azt hiszem hogy más a helyzet.
- jobb helyzetben van a nők teste:
mert a szépségipar tömkelege...
a védôruhák szinesek tarkák...
és csinosíthatja is gyakran az arcát.
s az érzékeny adatokat
a hétpecsétes titkaikat;
a védőeszközök arsenálja...
azt mindenütt megtalálja.

egy teljes megdöbbenet vagyok
én mint meztelen alakot...
nem díszitik kirakatok!
a testem börtön;
az új ruha is régi rajta,
és mindenhez hozzáér a nő keze
nem is tudom mit tesznek néha vele.
amikor az ápolónők gondoskodnak róla
a szép fehér köppenyekbe
fonnyadt testemet figyelve.

a testem börtöne volt
az anyám méhe,
és most
amikor kiszabadult végre;
megint
visszakerült
a nők börtönébe!