torsdag 19 mars 2015

A vita mint eszköz

A vita mint eszköz.
Beszélgetünk egymással és elbeszélgetünk errôl arról..., az idôjárás persze egy kedves téma. Vélemények hangzanak el nevetgélünk - jól érezzük magunkat. Hiszen éppen azért beszélgetünk.

Egyszercsak a gyermek mond valami váratlant: a néninek/bácsinak kilátszik a... ,  - nem baj, a néni nem veszi a szivére, elsimítjuk, és kedélyesen nevetünk is rajta egyet. Nem keveredünk egy vitába ilyenkor a gyerekkel, hiszen...
De a felnôttek is mondhatnak valami hülyeséget, hiszen ôk is néha (nagy)gyerekek. De azt iz elsímítjuk; tudjuk hogy nem mondta komolyan.

De néha felvetôdik egy probléma amit szeretnénk, vagy amit már úgymond muszáj; megvitatni, megbeszélni, megoldnai stb.
 - Ki fogja meglátogatni a nagyit a kórházban? Ekkor hamar elindul egy folyamat: az érdeklôdôk - mert úgye 
mindenki azt szeretné, hogy... - elfoglalják az álláspontjukat, miután megismerkedtek a kedves céllal stb. Könnyû az eset, csak az idôpontot kell egyeztetni és mindannyian elmennek. 

De elôfordul néha, hogy egy csoportban, valahol, már túl hosszúak lettek a tanácskozások. Mások, odamennek és felfigyelnek, elôször azon gondolkodva hogy mi is lehet itt a vita tárgya, hiszen... Hamar észreveszik azt is hogy milyen érzéki szinten(mostmár magas) folyik már a vita. 
De mirôl is vitáznak tulajdonképpen, néha azt sem lehet hamar megállapitani. Mert talán már ôk sem tudják azt - az érzékektôl megzavarva - hogy hol is kezdték el az egészet, és mirôl is vitáznak mostmár tulajdonképpen, - a vitából maradt a szócséplés/felingerültség.

A nézeteltéréseket(?) követik az indulatok és az indulatok hatalmába kerülve, most már nem is az érvek a fontosak, hanem az hogy ki kiabál nagyobbat.
 Bezzeg a 1700-as években, a "tekintély korszakában" amikor a tekintély uralkodott, akkor a vitának hamar véget lehetett vettni, de most...? - Ki merészel...? Kinek van ahhoz hatalma hogy...? Ma már a gyerknek is hangos a szava - vitázni alig lehet.


A sértetségek következtében így a magunkhoz térünk(védekezni kezdünk) a személyi védelmünk érdekében. És elfelejtjük azt hogy a vita, az csupán egy eszköz ahhoz hogy eldöntsünk valamit. De ilyenkor már már rosszul hasznájuk. A szócsata ekkor - talán észrevétlenül is - már sajnos átkerült a személyeskedés területére.

És iyenkor amikor már elszabadultak az indulatok a legjobb kitérni a vitából mert a cél vagy már megváltozott vagy úgysem érhetô el.

A vita azonban egy fontos szociális szerszám. Nem lehet kikerülni az életünkbôl és jól használva jó eredményekre is vezethet. A vita a jó együttmûködés alapja és egy a fejlôdésre váró családi/társadalmi élet egyik feltétele. 
De a vitát mint eszközt, politikai/egyéni célok elérésére is használják. Ezen használata már lehet manipuláció stb is. De ne mossuk össze a manipulációt a megyôzödéshez vezetô vita - érvek kiértékelése - folyamatával. De vannak esetek amikor ez nyilvánvaló és vannak sokszor amikor nem.

A késôbbiekben szeretném a felületre hozni éppen ezeket az eseteket. Mert itt már különbözö trükkek használatárol is lehet szó amelyekre érdemes felfigyelni.


De elôször itt egy rövid áttekintésre is volna szükség. Az egyszserûség kedvért három tipikus folyamatot említek.
A fôkérdést/szándékot illetôleg itt elsôsorban az egyik a következô: Bizonyítani akarsz/ok-e vmit, vagy meg akarsz/lak gyôzni valamivel?


1. Bizonyítás esete. Ekkor az történik hogy bizonyítani akarom pl az igazamat; érveimmel, bizonyítékaimmal stb. Te pedig kételkedel amig...  Példaul: be akarom bizonyítani hogy tudok svédül, van Isten, stb. Te pedig kételkedel/ellenérvelsz a saját érveidet használva. Hasosnló esetek, bizonyítások fordulnak elô pl a törvényszékeken.
2. A meggyôzés esete. Ekkor már nem szükséges annyira bizonyítani/bizonygatni, mert nem ez a fontos. A fontos az hogy azt tedd amit én akarok. Higyjél az Istenben den nem számít hogy melyikben, vagy szavazzál a szocialistákra mert...Ekkor már csak arra törekszem hogy meggyôzzelek egy megcélzott választásról pl a politikában.
Itt inkább legyôzni szokták az ellenfelet, a cél nem az hogy meggyôzni. Azaz beláttatni kell valamit  valakivel a cél!
Ilyen folyamatok; a propaganda, az agitáció vagy a reklám. Ekkor már nem a logika a fontos, hanem a psykologia. Ezek módszerek kihasználnak minden gyengeséget és hibákat amelyek megterhelik a kitett személyt. 
De példának lehetne felhozni itt a liberalizmus eszméjét is. Amely szerint, ha szabad a verseny akkor mindég a jobb dolog fog gyözni, mármint a távlatba tekintve. És hamar megindul a vita. - A feltevés pedig csak egy illúzió és nem más.
3. Modern propaganda esete. Ez a mai világban fejlôdött ki a médiában és a jellege sokszor nem más mint a cinizmus. Nagyon elterjedt módszer ma már a világban, de gondoljunk csak a Putinra.
Ez a propagande egyik vad változata, amikor szégyen nélkül bevezetik a nyilvános vitákba a konspirációt, félrevezetést, hazugságot, hamis adatokat stb . Ès ez tudatosan teszik így! A célja már nem is az hogy meggyôgyözzön a terjeszkedô hangulat, hozzáállás stb, hanem csak az hogy megzavarjon, megtévesszen, megrendítsen stb.
Sajnos naponként halljuk ezt a efféle propagandát. De elöbbre jutunk ha felismerjük az efféle érveket a társadalom nyilvános szobáiban.


A valóságban keverve jelennek meg a különbözô módszerek. A vitás kérdések gyakran olyan bonyolultak - letolva a legalsó szintre - hogy csak vélményünk születhet róluk. És ezen a szinten pedig mindenkinek igaza van. 

"Én nem tudnék úgy gondolkodni mint a svédek..."

Ha nem akarsz akkor máris vége lehet a vitánknak. De mivel azt állítod hogy nem tudnál, akkor arra azt mondom, hogy az nem biztos. Mert hogyha nem vagy beteg akkor bizony tudnál, ha akarnád. Mert mindenhez akarat is szükséges. - De persze szózserint nem tudhatsz ha nem tudsz svédül. De úgye nem errôl van most szó, hanem a gondolatok logikjáról.

Egy szerintem tévhit az a felfogás, - hallottam ilyesmirôl svédektôl is, mert nem csak magyar - hogy: "én pedig ilyen vagyok, vagy olyan vagyok és kész. És nemtudok más lenni és másképpen gondolkodni. Engem az Isten is így teremtett, azaz ô teremtett ilyennek. Tehát nincs szügségem arra hogy megváltozzak. Ez így ahogy van az Isten akarata!
Az igazság azonban más, mert lehetsz gondolataidban különösen más is. Ezt megállapitották a szociológusok stb és gyarkran meg is történik a közeli világunkban is ha nyitva tartjuk a szemeinket. Én sokszor tapasztaltam is.
Mert az ember úgy van teremtve hogy van - nem mindég/mindenben - de van szabad választási lehetôsége: választhatod a gondolatidat, érzéseidet, célodat stb.
Nem igaz ugyanis az a felfogás sem, hogy a sors határozza meg életedet, jövôdet vagy valami fajta predesztináció. -  Ezek mind tévhitek!

Mi történhet példaul ha nem választok a gondolataim között?
Valaki az utamba állt. Elfoglalta elöttem az egyedüli szabad parkírozóhelyet - a szemeim elött, képzeld milyen dühös lettem. Hamar elveszítettem a kontrollt magam felett. Oda megyek hogy felleckézhessem a pasit..., mert hogy láthatta volna, hogy én oda készülôdtem stb stb. -  Kiszamítható hogy ez a gondolatmenet a hórházba vezethetett volna stb stb ha...

Tudom hogy nehéz. Mert ha könnyû volna  akkor nem nézne úgy ki a világ, ahogy az van. Tudom azt is hogy különösen nehéz ilyen esetben... különösen akkor amikor biztos hogy nekünk van igazunk.
Mert a spontán/ingerült rosszabb gondolatokat könyebb választani, és mert már régen beidegezôdtek - talán a gyermekkorunk óta - a gondolatvilágunkba.

Azonban a gondolkodás módja is szokásokon alapul. Tehát elsôsorban fontos a folyamat tudatosítása, mindahhoz hogy egy változás megtörténhessen. Mégpedig azért, mert ha nem tudatosult nálam a folyamat akkor nehéz a kontroll. Azaz még a kontrollra sincs semmi lehetôségem, ha egyszerûen nem tudom hogy a választott gondolataim automatikusan(?) vezettek ide. Hogy hogyan/miért is történik ez a valami, éppen így, és hogy hogy hová is vezethetnek a választott gondolataim. 
Éppen a tudatosítás az amely hozzásegíthet ahhoz hogy az ellenôrzésem alá tudjam helyezni a gondolataimat és ami elôsegítheti a választás lehetôségét.

 Minden ami az ellnôrzésem alá kerül azzal ugyanis mindég könyebb bánni - amint te már mindezt te is tudod. - Csakhogy a másképp gondolkodáshoz tréning is szükséges! A viták példaul nagyon alkalmasak ez a fajta tréningre. Különösen mert nem is látjuk egymást.

De ne higyjél mást! Nekem is nehéz és nem mindég sikerûl nekem sem. És nálam csak az könnyíti meg a dolgomat hogy már tudatosultam a folyamatról azaz hogy ez nálam is gyakran megtörténik.
De sokszor nem is az a baj hogy megtöténik mert ha tudatosult a dolog akkor könyebb bocsánatot is kérni. És talán éppen ez a legfontosabb dolog az életünkben hogy tudjunk megbocsájtani magunknak és másoknak. Mert gonolatokat változtatni nagyon nagy dolog. Ehhez még senki sem kapott kitüntetést.
- Na és te hányszor választottál rosszul?
- Attól félek sokszor és sokakat megbántottam már  emiatt. És most megragadom az alkalmat arra is hogy kimondjam azt hogy: bocsánatot  kérek! Mert sokszor megbotlik még majd a nyelven ha vitatkozol velem.

Ismerds meg önmagadat mondták nekem! Mostmár ismerem magamat - de mégsem lett könnyû a dolgom.

tisdag 17 mars 2015

Fordítva jobb lesz! Talán.

Öreg létemre megszerettem a történelmet.
Szeretném azt is hogyha ha több történelmet, a multról - a civilizációk fejlôdésérôl - mutatnának be a magyar TV-ben is. Mert azt is tudom tudom, hogy a magyaroknál nagyon alacsony a történelmi tudat - hiszen én is Magyarországon tanultam meg utálni a tárgyat. De ez úgye a Sztálini idôkben történt.
De sok tanulságos dolgokról is lehet tanulni abból ami a multban történt. Mint az ami a mult héten történt velem, nézve az egy BBC által szerkesztett programot a japánokról, amely igen elgondolkodtatott. Az 1800-as években történt, amikor a satsuma klánnal gyülte össze erôit az Anglia flottája Kogoshima ellen. Mi volt ekkor a japánok reakciója?

És éppen most, amikor azzal a témával találkoztam, hogy a vitáink nem vezetnek olyan eredményre/elismerésre mint amire talán számítani lehetne, jutott mindez az eszembe.


Jól van, nem tudjuk elfogadni az egymás ellenérveit. De miért kell ezért megtartani..., és goromboskodással válaszolni?
Az is megtörténik persze hogy verbálisan legyôzöttnek érzem magam, de mi ebben - a tudatlanságomat kivéve - a tanulság? -  Jó érveim ellnére sem lettek vagy voltak azok eléggé meggyôzôen hatásosak.

Ekkor gondoltam éppen arra mit nemrégiben láttam a TV-ben. Az 1800-s években történt. Amikor az angolok hajóról ágyúzva legyôzték a japánokat(Kagoshimát). A japán települést telesen elpusztitották, és teljes vereséget szenvedtek tehát a japánok.
De hogyan reagáltak erre a japánok? (Erre fel kellene figyelni mert ilyen nem történik gyakran a történelemben.) Igen, erre érdemes volt felfigyelnem nekem is mert jobbans megismertem (Glover szerepét) és az ipari fejlôdésük gondolati okát.


A japánok ugyanis nem gyülölettel válaszoltak a vereségre hanem teljes elismeréssel. Csodálkoztak azon hogy valaki erôsebb volt náluk! Ezen teljesen megdöbbentem mert ellentétesen (japán módra) válaszoltak, mint azt a magamfajta ember elvárta volna(gyülölettel).
Kétség kívül jobb harcieszközeik(ágyúik) vannak az angoloknak, konstatálták hamar a japánok. Jó lenne tehát megbékülni velük és megtanulni ezt tôlük nekünk is, mondták. Tehát idôvel békét kötöttek az angolokkal.
Az anglia hozzásegítségével azután megindult egy - csodára méltó - japán ipari forradalom. Késôbb annak a meggyorsítása is. 50-év és behozták a 200 éves lemaradást. Az eredményt - nem mindég positiv lett, mert a háborúskodásban is kitûntek - már ismerjük. De ami a japánokol mégis, most is eltanulható, az az, a  nem elvárt japános hozzáálásuk. - Hogyan továbbjutni? Az ellenség nem lett probléma hanem egy feladat!



Ha tehát valaki gyôz a vitáinkban, akkor abból talán lehetne néhány aranytojást is szülni. Mégpedig japán módra! - Legyünk tehát okosak mint a japánok voltak és most is azok, talán mág okosabbak a Hiroshima után.
Adjunk elismerést azoknak akik gyôztesek lettek a vitáinkban. S ha az ellenség érvei jobbak akkor talán nem is egy ellenséggel állunk szemben. Éppen nem az ellenség az ellenségünk, talán éppen a megszabadítónk lehetne. Mert ha rosszul gondolkodunk akkor...



Hogyan lehet ezt megtudnuk? Igen éppen erröl van szó és éppen ezt
kellene megvizsgálni. Pl azáltal hogy meghallgatjuk az érveket és elöször átgondoljuk öket.

Sokaig nem értettem én sem, pl azt, hogy hogyan lehetet Japán egy ilyen gazdasági nagyhatalom min a mivé lett. Olyan távol az ipari forradalom országáitól? Éspedig csupán csak 50 év alatt! Hogyan függ ez össze a japánok gondolkodásmódjával/kultúrájával? Mert igen, mindez a japánok máskép gondolkodásan alapult.


- Tehát gondolni lehet többet arra is hogy talán mégis jobb lenne ha az ellenség gyôzne. Amit persze nem akarunk/szeretünk!

fredag 13 mars 2015

A vita és a kultura

Svédországba kerültem mint 56-os magyar. Hamar észrevettem, még mielött a svéd nyelvet is megtanultam volna, hogy, mások a svédek.
De ezt ôk is hanarabb észrevették mint mi, csak persze fordítva, mégpedig azt, hogy mi magyarok vagyunk mások.
Ez különösen akkor mutatkozott meg - mert ez érdekel most minket - amikor mi magyarok vitatkoztunk egymással.
Mi magyarok voltunk igazán mások, mert néha azt kérdezték, hogy mi a baj, mert hogy miért veszekszünk? - Mert éppen erre, a svédben szokatlan magyar vonásra, figyeltek fel a svédek.
Mert úgye elôfordul, hogy mi magyarok gyakran magas hangon és talán hadonászva is vitatkozunk. De számunkra ez nem különös, mert nekünk ebben semmi személyeskedés nem volt, és mert a heves hangnem ellenére is megtudtuk tartani a barátságunkat. Mert mi ezt így szoktuk meg, ez volt - így is mondható - a mi kultúránk amit magunkkal hoztunk. - Szép, nem szép, ez most egy más kérdés.


És amikor a svédek vitáztak - úgy tûnt nekünk, hogy... - mert azt sem tudtuk megitélni, hogy éppen vitáznak, mert olyan nyugodtan csinálták/ják azt, és azt teljesen végig hogy.... Úgyhogy mi magyarok éppen ezt nem tudtuk megérteni. Hogy is lehet így svédesen eredményesen vitázni, különös sérzelmek bevetése nélkül?
 - Lehetséges-e, ilyen egyhangú barátságos fokon, valamivel is, zöld ágra vergôdni? - Késöbb megtanultam hogy lehet. De ehhez egy svéd asszonyal kellet 42 évig élnem. - Sokat tanultam tôled! Köszsönöm akkor is, ha most már nem hallod ott a sírban, ahol most nyugodtan fekszel! Hamar követlek én is.


Ehhez tehát sajnos több év is kellet hogy ezt végre megértsem. De egyben azt is megtanultam - a házasságom ideje alatt - hogyha nagyok az elvárásaink a vita lebonyolításával kapcsoslatban, az is egy nagy hiba lehet. Mert akkor félünk vitázni, megvitatni egy nagyon fontos dolgot, ha azt/akkor is, ha nagyon kellene.
 - Ezért is van az hogy a svédek a félelmük miatt nem mernek vitázni! Itt Svédben pl nehéz felvilágosítást kapni arról hogy mi volt a hiba. Az elvárás az, hogy ezt meg azt már magadtól is megkellet volna értened. Hibátlan fellépést várnak!


Egy magyarral vitázva - magamra ébredve - mindég feljebb toltam a hangnemet ha úgy éreztem hogy igazam van/volt. Ezt teszem sajnos ma is - egy rossz/jó(?) magyar szokás?  És talán éppen ezért nem is tárgyalnak szivesen velem a svédek. Egy svéd feleségem volt - mint említettem - és ô volt az aki elárult egyet mást nekem, rålam és a svédekrôl. Amig végre megértettem a kultúrától függô problémaimat.


Sokszor szégyenlem magam, éppen azért, mert könnyen elvesztem a higgadságomat. Nem azért mert személyeskedni akarok, koránt sem, mert akkor nem lennék olyan bátor. A személyeskedést, azt bizony valójában sosem szerettem. Mert engem mindég mag a az ügy hevit fel amikor az ügyért síkbaszálva emelem meg a hangom. - S az eredmény? Nem vitatkozom szivesen a svédekkel de ôk sem velem. Megszerettem hogy inkább irogatok, mint most is!

És az asszony?Az asszony megértette hogy vanna kulturális külömbségek. De azok minimális jelentôségûek ha az ember szereti az asszonyt. És én szerettem ôt - még most is hordom a gyûrûjét, nyolc évvel a halála után. - A jó vitákban szeretni is skell tudni!

"Crowdfunding" - garasgyüjtô

Kis  pénzekbôl nagy projekttek - innováció! - Igy is slehet!


Ennek eddig két fajtája létezik.


1. Kölcsönfinanaszirozás álapján
2. Ellenszolgáltató finanszirozás (kis mértékû)
3. Ingyenes (kialakulóban - egy a jövôben)


Globálisan nézve már ma 20 milliárdot tesz ki a forgalmuk évenként. A Marillion (angol) müködik már 1997 óta. A Kickstarter 2009-óta - ebben 8,1 millióan vesznek részt 79000 különbözö projektekkel 1,6 milliárd dollárral a hátterükben. Svédben muködik a Fabel és a Crowdcube mint digitalis népmozgalmak.


(Fabel, Crowdcube, Kickstarter)


1. Egy kitûnô magyar innováció - az hiszem egyedüli  - lett az 1%-os... szabadon irányítható adópénzek.
2. Ezt ki lehetne bôviteni a fentiek szerint, hasonló magyar innovációkkal. Mint eredményt itt azt is bele kell számítani hogy eszeket is mozgósít. - Kevés pénzbôl sokat!
2. Ennek a formának a lövetkezô fokozata az lehetne hogy nemcsak pénbegyüjtésrôl szólna, hanem emberi erôforrások összegyüjtésérôl pl egy külön projekt körül. Több hasznos ötleteim vannak de öreg vagyok ahhoz hogy ezzekkel foglalkozzak. De hogyan találjam meg azokat akiket ötleteim érdekelnének? - Ami a pénznél is többet ér!

torsdag 12 mars 2015

Eredményes vita?

Sok kínokkal jár ha eladósodik az ember - hogyan megelôzni a bajt? Ezt meg kell tanulni.

Egy panaszkódó rokon:

- Egy kocsit szeretnék, de sajnos nincs pénzem.

- Próbálj meg spórolni egy kicsit és idôvel...

- De mibôl spåroljak, ha nincs mibôl?

- Nekem sem volt amikor menekült voltam Svédországban. Kölcsönbôl tanultam és a köcsönbôl spåroltam. Elkölthettem volna mint a többiek, de... Minden hónapban egy kis összeggel hogy legyen majd lakásom. És amikor végeztem a fôiskolán akkor már meg is volt a lakás.

- Az jó, de nekem ilyen lehetôségeim sajnos nincsenek.

- Azt én nem tudhatom, de ha spórolsz egy bankban, kevesett de renszeresen akkor könyebb lesz majd kölcsönt kapni, mint én is kaptam. Ha rendszeresen spórolsz akkor azt is elárulod hogy milyen ember vagy; megbízható és pontos. És elég ha spårolsz pl 100 forintot hónaponta. Azután könyebb lesz mint gondolnád  kölcsönt is kapni.

- Nekem ehhez nincs türelmem...

- Na látod mégis volna mibôl...!

De a mai idôkben könnyü pénzhez jutni a spórolás sajnos nem érdem. Merthogy azt vissza is kell majd fizetni. Sokan nem képesek erre mert nem tanultak meg gazdálkodni a pénzzel. A pénzgazdálkodás pedig a spórolással kezdôdik. Ha keveset is de rendszeresen minden hónapban - ennek nagyon jó oktató hatása is van. És erre már a gyermekeket is rá kell tanítani.

De hogyan? Egy ötlet

 Ezért van az internet és a tanulságos játékok. Ezeket úgy kell megszervezni(innováció) hogyha pl elérsz pl 100 pontot akkor sporoltál 100 forintot. De annak kifizetése - pl a szülötôl - csak egy év mulva történik majd.


tisdag 10 mars 2015

A vita fôparancsa - legyen béke!

Vannak viták mert vannak különbözô vélemények.
Normalis esetben szeretem a vitákat. Szeretem verbalisan megmérköztettni a gondolataimat a mások gondolataival. Nem baj ha ellenkezô a véleményünk - maradunk mégis barátok.

De amikor már vita folyik valahol, mikor szóljak bele? Persze ez is az én célomtól is függ, tudok-e hozzátenni valami értelmeset, vagy legjobb lenne hallgatni és megpróbálni tanulni valamit az érvelésekbôl. Vágánycsere esetében a legjobb hallgatni.

Ha tetszik-nem tetszik szintjén folyik a vita a kettô között, nem szivesen vágok bele. Egyszerûen nem tudok beleszólni ha pl arról vitáznak hogy kinek milyen szép a frizurája stb. Az egyiknek a szôke tetszik a másiknak a barna..., és mi közöm ehhez? Mert úgyis mindkettônek igaza van - vagy egyiknek sem - nekem, és az ügy szempomtjából is ez teljezen mindegy.

Persze van ennek komoly változata is, megesik amikor mindkettô az igazáért küzd talán, és már oda jutottak hogy nem csak verbálisan történik az ütközet - különösen van ez így pl a politikai kérdések területén. Ilyenkor sokszor elhalványul..., vagy már elfelejtik azt is hogy hogy mi is volt a kiindulópont/a téma, mert már nem is érdekes.
 
De vegyünk egy oktató példát a sportolók életébôl. Kel egy biró és kell egy közöz mérce!
Mert úgye ezt egy sportolónak tudnia kell, hogy bizony számit az is hogy mi/hol volt a startvonal... azaz a indulópont. És két dolgot egyszerre megvitatni nehéz sôt ha ez bonyolódik egy harmadikkal - személyeskedéssel.

De sok vita esetében ez nem is fontos. A feleségem meghalt szegény, de - megjegyzem - nem egy rossz vita eredményeképpen. Sokszor vitáztam vele is sokszor pl a gyermeksnevelés terén és annélkül hogy azt éreztük hogy a célba értünk volna. És akkor ez így volt jó! Mert elfogadtuk azt is hogy célba érni úgysem tudunk. Söt a kijelölt cél el is ronthatja az egészet ha túlzottan ragaszkodunk ahhoz hogy hamar elérjük azt.
A vitáink sokszor mintegy eszmecsere volt csupán, egy nem meghatározott cél nélkül, s ha úgy tetszik, egy, egy tetszik-nem tetszik szinten. De vitáink mégis hasznosnak bizonyultak még akkor is ha azt éreztük, hogy semmit sem jutottunk elôre. Mégis haladunk elôre egy kicsit s mert hallgatni is megtanultunk egymásra. És idôt engedni is fontos ahhoz hogy kialakuljon egy termékeny vélemény.
A cél - mondjuk -  mégis a gyermeknevelés volt de ugyanakkor saját magunk is nevelôdtünk. Tehát a vitának lehet több célja vagy dimenziója  is lehetséges pl önmagunk megismerése szempontjából. - Ezért nem szabad siettetni!

A fô cél - mert ez a cél mindenkor fontos - mégis mindenekelött az volt, hogy megmaradjon a béke közöttünk és a gyermekeinkkel. Ès a békét sikerült is - azt hiszem - általában megtartani, a különbözô vélemények ellenére is.
- Ha mindég ez a föcél érvényesül a vitákban akkor elkerülhetô a sárdobálas, veszekedés és hasonlók.

söndag 8 mars 2015

Egy vélemény a véleményekrôl

Mit is szoktak erre mondani?
Szélvihar egy pohárban, de miért? Mert valaki megpróbált véleményezni egy véleményt!?
Persze azt is lehet de akkor bizony nem jutunk tovább ha az lenne a célunk.
Mondjuk a vélményem: átgondolatlan, elfogult, aránytalan, dogmatikus, alaptalan, felhevült, vádaskodó stb stb - de mindezek ellenére ez az én saját véleményem. Ezt tiszteletben kell tartani - persze azt sem mondtam hogy igaz is.

Mert a vélemények szintjén, mindenféle(fajta) véleménynek igaza van. Avagy ha jobban tetszik akkor az is kimondható hogy; senkinek sincs igaza aki egy véleményt mond - de persze lehet belôle acsarkodás stb.
Az igazság az, hogy véleményekkel vélemények ellen pereskedni legtöbbször nem érdemes.

Ha igazságot akarsz nyerni akkor az nem biztos hogy azt ezen a szinten megkaphatod, ahol a tetszik - nem tetszik csatáznak verbalisan egymással szemben.

Ha olyans rossz lenne a véleményem mint azt ezelött jellemeztem megsem hallgats. De ha meghallgats is sosem fog siskerülnöd ha meggyözni szeretnél, hacsak...
Mert ha meggyôzni akarsz akkor elôször is fel kell állítanod egy mércét és azt tudatositanod velem. Azután ha én is elismerem a mércét akkor, és csak akkor, jöhet elô az esélyed ahhoz, hogy meggyôzz engem.

Ha nincs közös mérce akkor nem lehet eldönteni semmi vitát - kivéve egy diktatórikus közegben. Mert a tetszik-nem tetszik szintet pedig az jellemzi, hogy nincs mérce. Vagy ha úgy tetszik több mérce van használatban de nincs megoldás, mert mindenki a saját mércéje szerint mond véleményt. - És ez úgy van rendjén!