A vita mint eszköz

A vita mint eszköz.
Beszélgetünk egymással és elbeszélgetünk errôl arról..., az idôjárás persze egy kedves téma. Vélemények hangzanak el nevetgélünk - jól érezzük magunkat. Hiszen éppen azért beszélgetünk.

Egyszercsak a gyermek mond valami váratlant: a néninek/bácsinak kilátszik a... ,  - nem baj, a néni nem veszi a szivére, elsimítjuk, és kedélyesen nevetünk is rajta egyet. Nem keveredünk egy vitába ilyenkor a gyerekkel, hiszen...

De a felnôttek is mondhatnak valami hülyeséget, hiszen ôk is néha (nagy)gyerekek. De azt iz elsímítjuk; tudjuk hogy nem mondta komolyan.

De néha felvetôdik egy probléma amit szeretnénk, vagy amit már úgymond muszáj; megvitatni, megbeszélni, megoldnai stb.
 - Ki fogja meglátogatni a nagyit a kórházban? Ekkor hamar elindul egy folyamat: az érdeklôdôk - mert úgye 

mindenki azt szeretné, hogy... - elfoglalják az álláspontjukat, miután megismerkedtek a kedves céllal stb. Könnyû az eset, csak az idôpontot kell egyeztetni és mindannyian elmennek. 

De elôfordul néha, hogy egy csoportban, valahol, már túl hosszúak lettek a tanácskozások. Mások, odamennek és felfigyelnek, elôször azon gondolkodva hogy mi is lehet itt a vita tárgya, hiszen... Hamar észreveszik azt is hogy milyen érzéki szinten(mostmár magas) folyik már a vita. 
De mirôl is vitáznak tulajdonképpen, néha azt sem lehet hamar megállapitani. Mert talán már ôk sem tudják azt - az érzékektôl megzavarva - hogy hol is kezdték el az egészet, és mirôl is vitáznak mostmár tulajdonképpen, - a vitából maradt a szócséplés/felingerültség.

A nézeteltéréseket(?) követik az indulatok és az indulatok hatalmába kerülve, most már nem is az érvek a fontosak, hanem az hogy ki kiabál nagyobbat.
 Bezzeg a 1700-as években, a "tekintély korszakában" amikor a tekintély uralkodott, akkor a vitának hamar véget lehetett vettni, de most...? - Ki merészel...? Kinek van ahhoz hatalma hogy...? Ma már a gyerknek is hangos a szava - vitázni alig lehet.


A sértetségek következtében így a magunkhoz térünk(védekezni kezdünk) a személyi védelmünk érdekében. És elfelejtjük azt hogy a vita, az csupán egy eszköz ahhoz hogy eldöntsünk valamit. De ilyenkor már már rosszul hasznájuk. A szócsata ekkor - talán észrevétlenül is - már sajnos átkerült a személyeskedés területére.

És iyenkor amikor már elszabadultak az indulatok a legjobb kitérni a vitából mert a cél vagy már megváltozott vagy úgysem érhetô el.

A vita azonban egy fontos szociális szerszám. Nem lehet kikerülni az életünkbôl és jól használva jó eredményekre is vezethet. A vita a jó együttmûködés alapja és egy a fejlôdésre váró családi/társadalmi élet egyik feltétele. 
De a vitát mint eszközt, politikai/egyéni célok elérésére is használják. Ezen használata már lehet manipuláció stb is. De ne mossuk össze a manipulációt a megyôzödéshez vezetô vita - érvek kiértékelése - folyamatával. De vannak esetek amikor ez nyilvánvaló és vannak sokszor amikor nem.

A késôbbiekben szeretném a felületre hozni éppen ezeket az eseteket. Mert itt már különbözö trükkek használatárol is lehet szó amelyekre érdemes felfigyelni.

De elôször itt egy rövid áttekintésre is volna szükség. Az egyszserûség kedvért három tipikus folyamatot említek.
A fôkérdést/szándékot illetôleg itt elsôsorban az egyik a következô: Bizonyítani akarsz/ok-e vmit, vagy meg akarsz/lak gyôzni valamivel?

1. Bizonyítás esete. Ekkor az történik hogy bizonyítani akarom pl az igazamat; érveimmel, bizonyítékaimmal stb. Te pedig kételkedel amig...  Példaul: be akarom bizonyítani hogy tudok svédül, van Isten, stb. Te pedig kételkedel/ellenérvelsz a saját érveidet használva. Hasosnló esetek, bizonyítások fordulnak elô pl a törvényszékeken.
2. A meggyôzés esete. Ekkor már nem szükséges annyira bizonyítani/bizonygatni, mert nem ez a fontos. A fontos az hogy azt tedd amit én akarok. Higyjél az Istenben den nem számít hogy melyikben, vagy szavazzál a szocialistákra mert...Ekkor már csak arra törekszem hogy meggyôzzelek egy megcélzott választásról pl a politikában.
Itt inkább legyôzni szokták az ellenfelet, a cél nem az hogy meggyôzni. Azaz beláttatni kell valamit  valakivel a cél!

Ilyen folyamatok; a propaganda, az agitáció vagy a reklám. Ekkor már nem a logika a fontos, hanem a psykologia. Ezek módszerek kihasználnak minden gyengeséget és hibákat amelyek megterhelik a kitett személyt. 

De példának lehetne felhozni itt a liberalizmus eszméjét is. Amely szerint, ha szabad a verseny akkor mindég a jobb dolog fog gyözni, mármint a távlatba tekintve. És hamar megindul a vita. - A feltevés pedig csak egy illúzió és nem más.
3. Modern propaganda esete. Ez a mai világban fejlôdött ki a médiában és a jellege sokszor nem más mint a cinizmus. Nagyon elterjedt módszer ma már a világban, de gondoljunk csak a Putinra.
Ez a propagande egyik vad változata, amikor szégyen nélkül bevezetik a nyilvános vitákba a konspirációt, félrevezetést, hazugságot, hamis adatokat stb . Ès ez tudatosan teszik így! A célja már nem is az hogy meggyôgyözzön a terjeszkedô hangulat, hozzáállás stb, hanem csak az hogy megzavarjon, megtévesszen, megrendítsen stb.

Sajnos naponként halljuk ezt a efféle propagandát. De elöbbre jutunk ha felismerjük az efféle érveket a társadalom nyilvános szobáiban.


A valóságban keverve jelennek meg a különbözô módszerek. A vitás kérdések gyakran olyan bonyolultak - letolva a legalsó szintre - hogy csak vélményünk születhet róluk. És ezen a szinten pedig mindenkinek igaza van.