Hallom hogy némelyek panaszkodnak.
-" Ennyibôl megélni? Hát azt is mondják meg hogy hogyan?"
Ha meghallom hogy mennyit kapnak kézhez én is azt mondanám most hogy: "hát ennyibôl hogyan?"
Persze most én sem tudnám megtenni mert öreg vagyok. De a szegény szüleimre gondolva: egy minkanélküli család, három gyerekkel a falun, és közben a háború stb. - Mi ugyanis semmit sem kaptunk, sôt elvettek tôlünk!
Hogy hogyan megélni? Ezt a kérdést fel sem vetettük. Volt kertünk, és kukorica a padláson, mert az maradt hátra amikor az orosz katonák elvittek minden ehetôt(erre még ma is emlékszem). És volt a háztáji, baromfi meg egy tehén - Cifra volt a neve. És ha volt munka akkor napszámosok lettek a szüleim késôbb én is. No meg, libapásztor...
Persze a kiadások is elenyészôek voltak. Se villany, telefon, rádió, TV, ujság és hasonló. Az anyukám csinálta a ruháinkat, szôt, font stb
És megéltünk! Akkor lehetett! Az Isten tudja hogyan. De ô tudja, mert sikerült!
Persze hogy én sem értem hogy hogyan. És nem kívánom senkinek.
Jó hogy elfelejtettük!
