- Miért csináljuk mi ezt így nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja őket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendesen.
azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettük őt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szerető szívének.
- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szívünkben van ha arra gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.
- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csendben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szívünk így megőrzi.
- Miért csináljuk mi ezt így nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja ôket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendessen.
azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettûk ôt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szeretô szívének.
- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szivünkben van ha arra gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.
- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de mintha... a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csenben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szivünk megôrzi.
sinko
A feleségem sírjánál.
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja őket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendesen.
azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettük őt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szerető szívének.
- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szívünkben van ha arra gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.
- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csendben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szívünk így megőrzi.
- Miért csináljuk mi ezt így nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- úgy igaz, hogy nem látja ôket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendessen.
azért tesszük most ezt, mert szeretet minket
és mi is szerettûk ôt és mireánk nevetett;
virágokat adtunk tehát az emlékének,
mert az emléke él a szeretô szívének.
- de nagyapa, az emléke, nem látom, az hol van,
mutasd meg nekem ha tudod nyomban!
- az emléke szép de mégsem látható,
de mégis itt van velünk, mert most együtt lenni jó.
az emléke nem olyan mint a kezedben a baba;
a szivünkben van ha arra gondolunk,
hogy hogyan szeretett minket a nagymama.
- nagyapa, azt hiszem hogy most már jobban értem,
értem is nem is, de mintha... a szívemben érzem...
- na látod, így van ez az emlékkel kicsim;
szívesen megjelenik, ha a gondolatunk intim.
a szavainkat nem érti azért ülünk itt csenben,
a virág neki szól, egy szép virágos nyelvvel.
az emlék ugyanis a virágok beszédét érti
s az emléke megnyugszik
s az emlékét a szivünk megôrzi.
sinko
A feleségem sírjánál.
Inga kommentarer:
Skicka en kommentar