onsdag 2 september 2015

A remény alkonya

A reményvesztések nagy idôszaka

Én is voltam menekült
én is voltam idegen,
és semmit sem tudtam...
ahová kerültem.

de más idôk voltak,
szerettek a svédek;
ahogy befogadtak
lett kulcsa reménynek.

de a sokaságnak
kik most útban vannak;
a remenyük még él,
de majd mire jutnak?

mert nyugaton sem gyönyör...
sôt nehéz az élet;
tudom nem lessz majd könnyû,
mig magukhoz térnek.

Sinko

Inga kommentarer:

Skicka en kommentar