Az ötletek világából - 12 -

Van ötlet a félelem ellen?
Nem az én ötletem volt elhagyni az országot 1956-ban. Úgy érztem hogy sodródtam abban amit késöbb forradalomnak neveznek. - Valami furcsa módon nem tudtunk többé félni! - Honnan jött ez a szabadságérzet?

Nem, nem voltam valami hôs sem azokban az idôkben.
Minden - úgy tünt nekem - szervezetten történt azon a napon is a fôiskolán, annak ellenére hogy a hírek kissé lefojtották az optimista érzelmeket. Ekkor és azon a napon nem éreztem semmiféle panik hangulatot. - meg kell védeni(!) a nyert szabadságunkat!

A felsöbbosztályosok,  - úgy tudom -  hogy az oroszok ellen mentek, megakadályozni ôket hogy a Sopronba jöjjenek. Mi pedig, akik nem nagyon értettünk még az ágyúkhoz, minket - akikkel én voltam - pedig puskákkal felfegyverezve a határhoz vittek egy busszal.
Az egyetemisták uralkodtak az egész városban - úgy tudom - és a határon is amikor mi odaérkeztünk, hogy mi ott fegyverrel is jelen legyünk. Gondolom azért hogy - nem akartuk hogy lecsukják a határt.
A kifelé menekülô férfiakat pedig szerettük volna megnyerni maradni, hogy majd az oroszok ellen velünk harcoljanak(?).

Az idô haladtával azonban nehezebb és nehezett lett a... a határörzés? Lassan úgy észleltem hogy a feladatunk feloszlott, miután a ferfiakat sem sikerült feltartani/meggyôzni az esetleges várható fegyveres harc kialakulása céljából.
Délután pedig már olyan hírek jöttek, amelyeket a kivándorló tömeg hozott magával hozzánk, hogy a fegyvers ellenállás is meghiúsult, mert pl az ágyúk használhatattlanok voltak/lettek - ki tudja miért? És hogy az egyemisták azon része - feladta az állásait - s már útban is voltak - az erdôn keresztül - az Ausztria felé. Ez a hír megrendített bennünket is és érezhetôen alábhagytunk a feladattal.

A kivándorló tömeg is lassacskán olyan nagy lett, hogy mi teljesen tehetettleneknek bizonyultunk. S már amikor a magyar katonák´is a motorjaikon ülve a felszerelésükkel együtt megjelentek, és útban voltak kifelé Ausztriába, a feladatunk is felbomlott.
Visszamenni Sopronba ekkor már nem is volt lehetséges és attól a gondolattol már féltem is.
Mit tegyek tehát?

Letettem ott valahol a határon a puskámat és a barátimmal átgyalogoltunk Ausztriába. A közelben oda jött hozzánk egy kocsi - tudta mirôl van szó - és bevitt minket a legközelebbi helységre, ahol gyülekeztünk és ahol megkínáltak bennünket élelemmel. Azt hiszem forralt borral is ha jól emlékszem.

Az igazság az hogy nem az én ötletem volt, mert a tömeggel mentem át  érezve az ô félemüket is. Féltem attól hogy mi lesz ennek a vége. Féltem annak ellenére hogy nem öltem és azt hiszem még egy puskalövés sem hangzott el azon a napon. Minden csak ment, mint egy önálló áradat azon anapon, nemis tudom hogy hogyan történhetett med az ilyesmi. - Igen: a félelem!
Puskalövés nélkül gyôzött a forradalom és puskalövés nélkül lett vége. Valami természeti erô szabadította fel a történteket.

Nem az én ötletens volt hanem a másoké - és én igy kerültem majd ide Svédországba.
Az ötletek világában váratlan dolgok történhetnek velünk. - Kinek van egy ötlete arra nézve hogy hogyan legyôzni a félelmet?