- Ne sanyargasd magad, nem éri meg!
- Nem sanyargatom magam, nem értem mirôl beszélsz?
- Az önsanyargatásnak több technikája van. Vegyük szemügyre az egyiket - pl a célnélküliséget.
Nem hihetô talán, de mégis nagyon gyakori a helyzet - ugyanis az amikor az ember nem tudja pontosan hogy mit is akar a jövôben elérni azaz hogy mi is a célja. A napi küzdelmek veszik el tôle minden idejét és ködösítik a cél jelentôségét is. - "Erre igazán nincs idôm, mondja..."
Ilyenkor lesz az ember frusztrált/rossz kedvû és ideges.
Ha az embernek nincs határozott célja, akkor ugyanis automatikusan az következik be hogy a környezete terjeszti ki a hatalmát az idejére és annak a befolyását/elvárásait érzi magán az ember - azaz érzi azt, hogy a környezete befolyása/hatalma alá került. Vagy pedig - más szavakkal - a lelkületében érzi hogy a környezeti viszonyok változásai lettek a meghatározóak felette az életében - valahol elveszitette önmagát.
Az ember elveszíti ilyenkor a munkája/élete értelmét is és megcsappan az energiája is. A munkahelyeken ilyenkor az történik hogy több munkát vállalunk magunkra mint kellene. És emiatt mégkevesebb idôt szánunk arra hogy a magunk fontosabb dolgaival is foglalkozhassunk - lopjuk a saját idônket!
- Hát nem önsanyargatás ez? Hiszen ekkor már erônk sincs ahhoz amit csinálni szerettünk volna.
- Mit tehetünk tehát ekkor? Az elsô dolog az hogy világossá kell tenni azt - az önmagunk számára - hogy mit is akarunk tulajdonképpen az életünkkel és hogy ezzel kapcsolatban mi is a célunk. Sokmindent muszáj úgyis tenni, de amellet talán mégis tehetünk egy kis lépést elôre - ugyanis már az a kis lépés is számít/örömöt gerjeszthet.
- A célunkat továbbá sose felejtsük el a napi munka megküzdése közepette. A cél legyen mindég aktuális - vezéreljen! .
- Nem sanyargatom magam, nem értem mirôl beszélsz?
- Az önsanyargatásnak több technikája van. Vegyük szemügyre az egyiket - pl a célnélküliséget.
Nem hihetô talán, de mégis nagyon gyakori a helyzet - ugyanis az amikor az ember nem tudja pontosan hogy mit is akar a jövôben elérni azaz hogy mi is a célja. A napi küzdelmek veszik el tôle minden idejét és ködösítik a cél jelentôségét is. - "Erre igazán nincs idôm, mondja..."
Ilyenkor lesz az ember frusztrált/rossz kedvû és ideges.
Ha az embernek nincs határozott célja, akkor ugyanis automatikusan az következik be hogy a környezete terjeszti ki a hatalmát az idejére és annak a befolyását/elvárásait érzi magán az ember - azaz érzi azt, hogy a környezete befolyása/hatalma alá került. Vagy pedig - más szavakkal - a lelkületében érzi hogy a környezeti viszonyok változásai lettek a meghatározóak felette az életében - valahol elveszitette önmagát.
Az ember elveszíti ilyenkor a munkája/élete értelmét is és megcsappan az energiája is. A munkahelyeken ilyenkor az történik hogy több munkát vállalunk magunkra mint kellene. És emiatt mégkevesebb idôt szánunk arra hogy a magunk fontosabb dolgaival is foglalkozhassunk - lopjuk a saját idônket!
- Hát nem önsanyargatás ez? Hiszen ekkor már erônk sincs ahhoz amit csinálni szerettünk volna.
- Mit tehetünk tehát ekkor? Az elsô dolog az hogy világossá kell tenni azt - az önmagunk számára - hogy mit is akarunk tulajdonképpen az életünkkel és hogy ezzel kapcsolatban mi is a célunk. Sokmindent muszáj úgyis tenni, de amellet talán mégis tehetünk egy kis lépést elôre - ugyanis már az a kis lépés is számít/örömöt gerjeszthet.
- A célunkat továbbá sose felejtsük el a napi munka megküzdése közepette. A cél legyen mindég aktuális - vezéreljen! .
Inga kommentarer:
Skicka en kommentar