Kirándulás - csodavárás

Mentünk, mentünk...
vihogva... beszélgettünk,
egymással voltuk
elfoglalva.
És amikor rádöbbentünk
csodálkoztunk;
hogy senki sem
vette észre...
hogy már messze járunk
s az erdô mélyén
eltévedtünk.
Hamarosan
és hangosan
tanácskoztunk:
- ilyen az életünk,
mint ez a krándulás.
Megyünk, megyünk
és túl késô amikor
rádöbbenünk...,
csodálkozva...
hogy eltévedtünk!
- A népek élete...
hajszol ide, hajszol oda
mire rádöbbennnek
- már túl késô -
hogy eltévedtek
és nincsen csoda.

Sinko