Az elsô világháborúban...
a járvány is pusztított
kevesen maradtak meg...
élve.
anyukádat már eltemették
amikor apukádat vártad
haza jönni... - nagyon kellett! -
végre.
megis jött és ebböl lett
egy csipetnyi kis öröm
de vígasztalni már...
- mert ô is meghalt
egy hétre.
te pedig - mesélték -
ott ültél a korporsója alatt;
beteg voltál...
- téged is sirattak!
mert azt hitték
hogy te is elmégy vele
hamarosan
örökre.
de te mégis
az Isten kegyelmébôl
- köszönöm neked hogy megtartottad! -
egy tiszta lelkû és vidám
anyácskám lettél.
hol vagy most?... meghaltál...
- de szeretlek anyácskám!
szeretlek, mert te nagyon
szeretsz még, és amiért
te - nagyon de nagyon -
énérettem is
szeretni szenvedtél!?
sinko
Inga kommentarer:
Skicka en kommentar