Mit tennél ha...

Errôl könyveket lehetne írni!

A multkor  - a tréningen - rakérdezten a férfiakra, ugyanis arról hogy mit is tennének ha egyedül hagyták volna ott öket a Marson. Ma nôkre került a sor.

Ott ül a helyén az instruktôr, olvas valamit, hát ott kezdem:

- Bla bla bla...Most arra vagyok kíváncsi, mondom, hogys mit tennél ha elutaznál a Marsra és lekésnéd a visszutazást. Ez volt az utoslsó esélyed és most teljesen egyedül maradnál.
- Nem tudom mit tennék. Egy ilyen helyzetre még nem gondoltam. Talán kétségbe esnék mert erre nem voltam felkészülve.
S mivel ez egy nô volt s nem kérdezett vissza mint azt a férfiak tették... tehát én vezettem tovább a beszélgestést
- Hát én elárum hogy én mit tennék, mert én egy szerencsés ember vagyok.
- Hallgatlak...
- Azért vagyok szerencsés helyzetben, mert én hiszek az Istenben. Hiszel te is?
- Hát én is egy keresztyény családban nevelkedtem, de a helyzet mégis lehetettlen.
- És ha imádkoznánk?
- Én kishitû vagyok, én valami más kézenfogható dolgokat keresnék. Valami táplálékra gondolnék elöször. Ilyenkor a legfontosabb dolog hogy nem szabad fokuszálni...
- Értem, de mégsem. Szerintem az ilyen esetben csak az Isten segíthet. Elküldhetné az angyalait...
- Nekem is vannak ilyen érzéseim, amikor azt hiszen, hogy az Isten segített meg, de... Persze imádkoznék én is azt hiszem...
- Csak az a baj ilyenkor hogy az ember nem tudja hogy mi lesz. A papok sokat simádkoznak a békéert de mégsem lesz béke. Itt van valami hézag. Nagyok az elvárásaink az Istenre?  És te is miért vagy olyan kishitû?
- Nem érdemes fokuszálni, úgy hogy csak egy lehetséges megoldás létezik. Ebben van tapasztalatom is. Ha az ember buzgón fokuszál akkor felôrlôdhet arra az ereje, teljesen fleslegesen. Néha más megoldásokat kell keresni mint éppen azt amit elöször kiagyalt az ember. Ilyenkor ez az erôpazarlás teheti ki a legnagyobb veszély.
- Nagyon okos vagy csak úgye nem könnyü az ilyen helyzetben így gondolkodni.

folytatás jön