A világosság

Kora reggel a mai napon
a nap besüt az ablakomon...

világosságot is terjeszt rajta...

egy verset szül a papirosra,
s a szivemet is megnyugtatja.

a világossággal kezdôdik az élet,
hogy barátságban vele éljek!
- úgy érzem  hogy jót hozot nekem;

most biztatva súgja a fülemben...

arra serkent hogy szeressem.

gondolkodom hogy mást is akar,
hogy keljek fel és azt hamar?
- vagy olyanná legyek ma mint ô:
a teljes valóságot tisztelô,
s az igazság oldalán szereplô?

mert minden embernek üzeni,

 - aki a szabadságat keresi -

hogy legyen társa mert szereti!

- szeretlek én is és azt kívánom
világosságot szeretô legyen világom!

Sinko