Az én ´56-om.

Nem is a renszerben, hanem inkább az emberben csalódtam.

Diák voltam az
Erdomérnmöki Fôiskolán,
másodosztályos, amikor
magával sodort a történelem
mint egy hirtelen jött orkán.

magával ragadt...
de mi történik tulajdonképpen...!?
az apám mint vasuti munkás;
- s én mint egy szegény proletár fia,
a rendszer támogatását élveztem.

a jövô is vonzott,
egy boldog jövô képe;
lesz majd a szegényeknek
- egy új kommunista társadalom
a boldog proletáriusok része!

de párttag nem voltam,
s hogy valami nincsen rendben...
- az új embert keresve;
nem találtam s a jövôrôl
igy kételkedni is kezdtem.

s az hogy jobb lett nekem
most itt Svédországban...
a lényegen ez sem segít nekünk
- ha boldog jövôt akarunk,
változni kell tudnunk!


Sinko