Beokulás - hogyan elérni az élvezeti pontot?
Sokféle szavakat haszálunk a tanulással kapcsolatban: iskolázás, képzés, kitanítás, oktatás, tanulás, megtanulás, beokulás, stb.
Mégsen találom most meg a legmegfelelöbb magyar fogalmat arra folyamatra mirôl itt írni szeretnék. Ezért választottam kiemelten a beokulás fogalmát. (svédben: inlärning. magyar nyelven talán be/megtanulást jelent, de ezt a fogalmat - bocsánat - rikán hallom használni.)
Ìgy nem is vagyok most biztos ebben a dologban, hogy megfogtok-e érteni. De miért is lehet alapjában olyan fontos ez a fogalmi kérdés. - A fontossága a képességek kiválasztásánál rejlik!
- De hol is kezdjem. Ha fejtegetem egy kicsit a fogalmakat akkor, az hogy "tanulni" vagy "megtanulni"(betanulni) abban is különböznek, hogy a megtanulás/okulás fogalmába - gondolom - a tanuló önismerete is szervesen hozzátartozik. Ha ebben megeggyeztünk akkor... Az iskola nehézsége abból adódik hogy az iskola tanítani(a tantárgyakat elsajátítáni) akarja, de... Nem képes tekinteni eléggé sorgalmat ahhoz, hogy az elsajátítási nehézségek gyakran a diákok gyenge önismeretén(?) vagy fejlettségén is múlik. - Ezt a problémát az iskola nem veszi(nem képes) célzottan a figyelembe venni.
A várt eredmény gyakran csak az lehet, hogy amit felületesen megtanultak(?) az iskolában és arra megkapják az osztályzatokat. De az bizony nem biztos, hogy a diákok valójában elsajátították volna azt amit kellet volna. - Tanulni vagy megtanulni igy itt kicsit mást jelent. A hiányok azután, a felsôbb osztályokban csak fokozódnak! - Nehezzé válik az iskola!
Az iskolai osztályzatok tehát nem derítik fel a valóságot. Akiknek jó emlékezôtehetsége van, azokat általában kiemeli, mások pedig visszamaradnak. Ehhez hozzátartozik az is, hogy azt amit mégis megtanultak(!) a diákok nehéz helyesen mérni. Ezért fordul elô az is, hogy azok akik, vagy a gimnáziumba készülnek vagy leéretségiztek mégsem tudnak eleget, ha tovább tudjanak tanulni.
- Az osztályzat egy "rossz" mérôeszköz, nehéz értelmezni?!
Ebbe a helyzetbe - normalis esetben - bele is lehet nyugodni, mert az iskola többre nem képes. De ha képességeket akarunk kiválasztani/fejleszteni, akkor bizony nem. Ehhez nem elég tanulni valamit, hanem a megtanulásra(!) kell igyekezni az iskolában stb.
- Amit azonban nehéz a mai, egy "csoportos" pedagógiával elérni.
Ezért került be - általam - ide a beokulás fogalma hogy felfedezzük/éreztessem a külömbséget. Mert a beokulást csak(?) inividuálisan lehet észlelni. Az élvezeti pont elérése csak személyes lehet. És ezt, erre a közönséges iskola még nincs felkészülve tudni mérni.
(Ezt pedig már az ovodában is meglehetne próbálni - különösen egy tudományos alapon, de ezmég hol van? Mert errôl - a korai kiválasztás lehetöségeirôl, még kevesett tudunk.)
A beokulás, egy idôt is igénylô folyamat (errôl itt csak röviden).
Képzeljünk itt errôl el egy lépcsôfokozatot.
1.
Nem tudja még azt sem sem hogy nem tudja. Ez az elsô lépés ebben a folyamatban - a gyermek fejlôdésében. Annak a felfedezése a gyermeknél, amikor a gyermek nem tudja azt hogy nem tud. És amikor kezd iskolába járni különösen sokat ilyen értlemben nem tud. - De mát elég sokat "tud" ami hibás.
2.
A második lépes/fokon a folyamatban az, amikor a gyermek már tudja hogy nem tudja..., de érzi hogy van valami... pl amit elvárnak tôle. Ekkor születik meg a kíváncsiság, érdeklôdés, vizsgálat, ösztön stb. - Ezt a stadiumot nem szabad elrontani, mert a gyermek tulajdonképpen tudni akarja azt amit nem tud! Nem szabad becsapni pl a Mikulással stb. Kérdezget is sokat!
- A tûrelem itt rózsát terem!
3.
Mostmát tudja(?) azt(felfogta azt) amit tudnia kell. Elérte az élvezeti pontot! Örömmel probálgat amig jól megy neki, pl kerékpározni. Mostmár tudatos(an) és önállóan is gyakorol. Élvezi a kezdeti kihívásokat/nehézségeket. De ekkor még minden mozzanátára a kerépározásnál(tudatosan) gondolnia kell ahhoz hogy jól sikerüljön. - Túl van a beokulás folyamátának a legnehezén. Már élni kezd benne az amit elsajátított.
4.
Ekkor már megy(nem tudatosan is) a kerékpározás... mintha magátol is menne, mint mondják - automatikusan. Nem kell a részletekre gondolni, azaz hogy hogyan kell, csak csinálni.
- Megtanulta!
Itt alul érzékeltetem ugyanezt egy kicsit - egy lépcsôzet felállítása által(nem az én találmányom) - azt, hogy mit jelent megtanulni(beokulni) valamit. - Ehhez még visszatérek.
Ezt az elért tudást nehéz az iskolában osztályozni, pedig ez volna az oktatás tulajdonképeni célja.
Ehhez a folyamathoz persze idôre is van szügség ami pedig személyesen változóan hosszú idôt igényel.
Sokféle szavakat haszálunk a tanulással kapcsolatban: iskolázás, képzés, kitanítás, oktatás, tanulás, megtanulás, beokulás, stb.
Mégsen találom most meg a legmegfelelöbb magyar fogalmat arra folyamatra mirôl itt írni szeretnék. Ezért választottam kiemelten a beokulás fogalmát. (svédben: inlärning. magyar nyelven talán be/megtanulást jelent, de ezt a fogalmat - bocsánat - rikán hallom használni.)
Ìgy nem is vagyok most biztos ebben a dologban, hogy megfogtok-e érteni. De miért is lehet alapjában olyan fontos ez a fogalmi kérdés. - A fontossága a képességek kiválasztásánál rejlik!
- De hol is kezdjem. Ha fejtegetem egy kicsit a fogalmakat akkor, az hogy "tanulni" vagy "megtanulni"(betanulni) abban is különböznek, hogy a megtanulás/okulás fogalmába - gondolom - a tanuló önismerete is szervesen hozzátartozik. Ha ebben megeggyeztünk akkor... Az iskola nehézsége abból adódik hogy az iskola tanítani(a tantárgyakat elsajátítáni) akarja, de... Nem képes tekinteni eléggé sorgalmat ahhoz, hogy az elsajátítási nehézségek gyakran a diákok gyenge önismeretén(?) vagy fejlettségén is múlik. - Ezt a problémát az iskola nem veszi(nem képes) célzottan a figyelembe venni.
A várt eredmény gyakran csak az lehet, hogy amit felületesen megtanultak(?) az iskolában és arra megkapják az osztályzatokat. De az bizony nem biztos, hogy a diákok valójában elsajátították volna azt amit kellet volna. - Tanulni vagy megtanulni igy itt kicsit mást jelent. A hiányok azután, a felsôbb osztályokban csak fokozódnak! - Nehezzé válik az iskola!
Az iskolai osztályzatok tehát nem derítik fel a valóságot. Akiknek jó emlékezôtehetsége van, azokat általában kiemeli, mások pedig visszamaradnak. Ehhez hozzátartozik az is, hogy azt amit mégis megtanultak(!) a diákok nehéz helyesen mérni. Ezért fordul elô az is, hogy azok akik, vagy a gimnáziumba készülnek vagy leéretségiztek mégsem tudnak eleget, ha tovább tudjanak tanulni.
- Az osztályzat egy "rossz" mérôeszköz, nehéz értelmezni?!
Ebbe a helyzetbe - normalis esetben - bele is lehet nyugodni, mert az iskola többre nem képes. De ha képességeket akarunk kiválasztani/fejleszteni, akkor bizony nem. Ehhez nem elég tanulni valamit, hanem a megtanulásra(!) kell igyekezni az iskolában stb.
- Amit azonban nehéz a mai, egy "csoportos" pedagógiával elérni.
Ezért került be - általam - ide a beokulás fogalma hogy felfedezzük/éreztessem a külömbséget. Mert a beokulást csak(?) inividuálisan lehet észlelni. Az élvezeti pont elérése csak személyes lehet. És ezt, erre a közönséges iskola még nincs felkészülve tudni mérni.
(Ezt pedig már az ovodában is meglehetne próbálni - különösen egy tudományos alapon, de ezmég hol van? Mert errôl - a korai kiválasztás lehetöségeirôl, még kevesett tudunk.)
A beokulás, egy idôt is igénylô folyamat (errôl itt csak röviden).
Képzeljünk itt errôl el egy lépcsôfokozatot.
1.
Nem tudja még azt sem sem hogy nem tudja. Ez az elsô lépés ebben a folyamatban - a gyermek fejlôdésében. Annak a felfedezése a gyermeknél, amikor a gyermek nem tudja azt hogy nem tud. És amikor kezd iskolába járni különösen sokat ilyen értlemben nem tud. - De mát elég sokat "tud" ami hibás.
2.
A második lépes/fokon a folyamatban az, amikor a gyermek már tudja hogy nem tudja..., de érzi hogy van valami... pl amit elvárnak tôle. Ekkor születik meg a kíváncsiság, érdeklôdés, vizsgálat, ösztön stb. - Ezt a stadiumot nem szabad elrontani, mert a gyermek tulajdonképpen tudni akarja azt amit nem tud! Nem szabad becsapni pl a Mikulással stb. Kérdezget is sokat!
- A tûrelem itt rózsát terem!
3.
Mostmát tudja(?) azt(felfogta azt) amit tudnia kell. Elérte az élvezeti pontot! Örömmel probálgat amig jól megy neki, pl kerékpározni. Mostmár tudatos(an) és önállóan is gyakorol. Élvezi a kezdeti kihívásokat/nehézségeket. De ekkor még minden mozzanátára a kerépározásnál(tudatosan) gondolnia kell ahhoz hogy jól sikerüljön. - Túl van a beokulás folyamátának a legnehezén. Már élni kezd benne az amit elsajátított.
4.
Ekkor már megy(nem tudatosan is) a kerékpározás... mintha magátol is menne, mint mondják - automatikusan. Nem kell a részletekre gondolni, azaz hogy hogyan kell, csak csinálni.
- Megtanulta!
Itt alul érzékeltetem ugyanezt egy kicsit - egy lépcsôzet felállítása által(nem az én találmányom) - azt, hogy mit jelent megtanulni(beokulni) valamit. - Ehhez még visszatérek.
Ezt az elért tudást nehéz az iskolában osztályozni, pedig ez volna az oktatás tulajdonképeni célja.
Ehhez a folyamathoz persze idôre is van szügség ami pedig személyesen változóan hosszú idôt igényel.
Inga kommentarer:
Skicka en kommentar