Mit tehet az áldozat?
Vad kan den utsatte att göra?
A hatalmaskodás célja az hogy lezsugorítsa/lekicsinyítse az ellenfelét. Persze ezt lehet nyilvánvalóan is tenni pl ha mondod: "Te tudatlan majom!". De itt a szubtil azaz a nehezen felfedezhetô/felfogható, "titkos"(?) módszerekrôl van szó. Ezek ugyanis a természetüktöl fogva aljasak/kínosak. Ugyanakkor nagyon nehezen kezelhetôk mert megsértenek egy meg nem fogható módon - nem vághatsz vissz egy pofonnal.
Elbújva müködnek valahogy és az ilyeneket nem szoktuk meg kezelni, sôt kezdetben inkább szégyent érzünk. - A gondolatokat megszoktuk kezelni/válaszolni rájuk már... de az érséseinkre hogyan? Legtöbbször elôször magunkba zárjuk ôket és talán sírunk is, csak késöbb leszünk talán...
Feléphetnek teljesen váratlanul is mint egyszerûen egy érzés/megérzés amit nagyon nehéz - aki nem gyakorlolta még - megfejteni. A kommunikáció - itt mondjuk egy verbális támadás ért - ugyanis nemcsak a szavakból áll; oda tartozik még a hangnem, szóválasztás, a test nyelve (már ez önmagában is sokat mond), jelzések stb.
Az alany/áldozat, azaz akit a hatalmaskodás érint persze reagálni is kezd a csúnya felülkerekedési kisérletekre. Ezt úgye nem lehet elkerülni mert ilyenek vagyunk hogy reagálunk és a hatalmaskodás módszrének éppen az a célja hogy regáljunk, amit azután gyakran önmagunk ellen fordítjuk. Tehát érzesekkel reagálunk a minket sértô támadásra. Emiatt megindul bennünk egy ellentétes folyamat amely arra irányul hogy visszaszerezzük az emberi méltóságunkat, amelyet megsértettek.
De azt hogyan, mert a hatalmaskodásnak sokfajta módszere van és ezek néha olyan mesterkéltek hogy ha nem ismerjük meg a technikájukat akkor nem tudunk mit kezdeni velük. A szellemi elnyomás azonban érezhetô és ezenkívül a feladata annak is... mégis az alanyra/sértettre hárul, azaz hogy valahogy levezesse ezeket a kellemetlen érzéseket. Ezt más önmagától ugyanis nem tudja megtenni.
Kimondani azt amit érzel - ha dühös is lettél - nem mindég célszerû. Sokan megtették azt - úgy válaszoltak... - és elvesztették a munkahelyüket.
Jobb tehát mást megoldást keresni/találni a fellépô érzések/érzelmek levezetése céljából. Ha csak hagynánk öket kibontakozni - mint azt sokszor megengedjük - akkor talán úgymond még el is "vérzünk" és egy megbetegedés lehet a folyamat vége.
A hírem ebben az esetben az, hogy az Elaine a könyvében felvilágosítást nyujt az olyan ellen-módszerekre, amelyek enyhítik/feloldani képesek - ha lehetséges - a feszült helyzetet.
Itt megtalálod
Inga kommentarer:
Skicka en kommentar